Néha az ember elgondolkozik azon, hogy mit tett, milyen helyzetekben hogyan cselekedett, illetve nem tett meg. Minden következmény mögött van egy ok, amit meglepő módon, nem mindig tudunk visszafejteni, vagy éppen értjük az okot, de nem éppen igazodunk el rajta. A múlt kihat a jelenre és biztos, hogy a jövőbe is lesz beleszólása, mert a múlt cselekedetei apró impulzusok, amik rajtunk, emlékekben, nyomot hagynak.
Talán nem egyszer feltettük a kérdést, "hogy történhetett?" vagy az egyszerű "miért?". Ha az élet egy hullámvasút akkor nagyon biztonságos kocsikban ülünk, mert amilyen fordulatos, biztos, hogy a felénél kisiklanánk. De pont ezért szép.
A kedvenc szituációm, amikor minden az ember nyakába omlik, próbára téve strapabíróságát. Persze ezt adott pillanatban nem mondom, mert hogy is esne jól egy nagy megterhelés. De a végén, amikor már az ember csak visszatekint, csak annyit mond: "igen, ezt is megéltem."
Az életembe sok minden történt, változások, mely a túlélés ösztönét hozták ki belölem. Azt mondhatom, lehet, hogy nem mindig döntöttem jó. Bár térjünk ki a jó döntésre.
Mi a jó döntés? Ami neked a legjobb. És ha ez másnak rossz? Akkor önző vagy? Nem. Nem lehet mindenkinek jót tenni egyszerre. Ha a fél világot ellátod pénzel, a másik fele irigykedni fog, hogy miért nem kaptak. Ha a szegényeken segítesz, akkor a gazdagokat szegényíted, esetleg a normális réteg viszonylatban szegény lesz. Akkor visszatérnék a "ami neked a legjobb" mondatra. A legjobb döntés az ami a lehetőségek és a tudásunkhoz mérten a legjobbat döntsük, az adott pillanatban.
Folytatva. Lehet, hogy nem mindig döntöttem jól, de nem szerintem. Egy döntésbe több tényező közrejátszik. Ilyen például a múlt. Egy indok, amiért tettünk. De a döntésbe beleszól még egy apró tényező is. A kedvünk. Igen, ha mérgesek vagyunk, akkor olyat tehetünk, amit késöbb megbánunk. Ha meg félénkek, akkor nem teszünk semmit. Hogy védekezhetünk egy olyan apró tényező ellen, ami ennyire befolyásol egy döntést. A válasz nem egyszerű téma.
Vannak olyan szituációk, amikor a félelem (vagy más emoció) miatt nem láttuk gondolataink végét. Akkor nem a mi agyunkkal kell gondolkodni, illetve teljesen másik végről. Külső szemlélőként. Ez majdnem lehetetlen, de ha képes vagy a tükörbe nézni és teljesen másképp nézni, akkor rájössz a miértekre, okokra. Ilyenkor nem más leszel, hanem az emociókat zártad ki magadból és a belső maszk nélküli éned mondja ki véleményét külső szemlélőként.
Aki tud a múlton változtatni megteszi, aki nem az elfogadja, aki egyikbe se esik, akkor meg sorolja be magát valamelyikbe.:) Zárásképp, egy kedvenc szám vége TR-tól:
"if i could start again
a million miles away
i would keep myself
i would find a way"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése