Változás

"Minden nap tanul valamit az ember." Ezt kibővíteném: Minden napnak van értelme.

Hirtelen volt egy olyan érzésem, h ma szinte nem csináltam semmit, majd átgondoltam. Matematikai fogalom a semmi, amit egy áthúzott nullával vagy egy egy {} üres halmazzal jelölünk, de ez elmélet és nincs a valóságban. Vannak emberek, akik napokat töltenek törökülésben és enni sem esznek hanem csak ülnek. Mit csinálnak? Az ülésen kívül semmit, látszólag. Mert közben az ember gondolkozik. Saját magát tudja formálni gondolatait és magára figyel, nevezhetnénk saját magunk keresésének is vagy fejlesztésének. Azaz csináltam valamit és annak a valaminek értelme volt, még ha csak egy film vagy egy stand-up fellépés videóját nézi meg az ember.

A városi életben nagyon nagy a pörgés, a rohanás és szinte minden óramű pontossággal ki van számolva. "9től tárgyalás, fél10től tegnapi jelentések átnézése és azok korrigálása engedélyezése, 10től prezentáció tartás az eredményességről és a fejlődésről, 11kor megbeszélés az alkalmazottakkal és technikai problémák megbeszélése, délkor ebéd az étkezőben, fél2kor már a város másik végén üzleti találkozó, ... , este 6kor iroda zárása, biztonsági szolgálatnak való kulcsleadás, elköszönés, 7kor vacsora otthon, 8kor fürdés, 9kor alvás" Persze ez most csak egy vázlat, de keressünk ebben szabadidőt. Az étkezésre nincs elég idő, mert gyakorlatilag a közlekedés kiszámíthatatlan ezért akár a kocsiban eszik az ember és nem is biztos, hogy megfelelő ételt, gondolok itt a gyorsétteremek termékeire, amik nem az egészséget szolgálják. Nincs pihenés, megnyugvás, egy kis idő magunkra. Egyszerűen csak rohan az ember mint egy időzített bomba és ha nem jut el megfelelő időben mindenhova akkor egyszerűen BUUUUMMMM. Felrobban.

Mióta a városban élek hihetetlenül megváltozott az életstíluson, ritmuson, gondolkodásom. A türelmem kevesebb, és jobban fáradt vagyok este, de ezzel szemben jobban törekedem a tökéletességre, hiba gyakorlatilag nem létezhet, mert jönne a bomba. Az érme két oldala. Utóbbi időben gondolkoztam, hogy mi is jó egy jó élethez? Hogy az ember sikeres is legyen, ugyanakkor legyen ideje magára. Ez így úgy hangzik mintha nem mi döntenénk róla. Mi döntünk róla, de valamit valamiért elv alapján ha nem tartjuk az egyensúlyt, akkor valamiből vesztünk. Ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni, sikeres legyen az ember otthon, a munkában és a nyugalomban.

A környezet sok benyomással van ránk és komolyan foglalkozni kell a változásokkal, mert ha az óra mutatója kattan egyet, akkor eltelt egy másodperc és már változás van (persze ezt le lehet szűkíteni ezredmásodpercre is). Ha ezeket a tényezőket összevetjük:

egyensúly + változás => új egyensúly felé törekvés

Mert a paraméter változik.

// Közben lecseréltem az blog logóját, mert az előzőt nem nyitotta meg, csak egy aranyos háromszöges felkiáltó jel jött be, hogy nincs kép. Azaz: "Hiba a mátrixba." Ezzel a lendülettel egy új sablont is vettem.:)

A három mester - Ikon

Mostanában eszembe jutott pár téma lehetőség, amit szabadidőmben fejtegethetnék, de a ma reggel egy üzenet várt a telefonomon, amitől e téma nem lehet más mint a három mesterpéldaképnek egyike, aki elhunyt. Ritkán nevezek meg embereket, inkább valamilyen idézetre vagy jelenetre, mottóra szoktam hegyezni a dolgokat, de most inkább a kapcsolatomról és szemszögemről írnék.

Steve Jobs nevét vagy hallotta valaki az innováció során, amit az Apple csinált, vagy most ismerte meg és tudott meg szinte mindent az életéről. Személyesen nem találkoztam vele (természetesen), de különböző helyekről hallott róla valamilyen sztorit, történetet, információt. Mit ismert meg ezáltal az ember? Egy Ikont. Egy személyt, ami a környezete által terjesztett képpel burkolózott be, de a lényeg, hogy e felhő sok embernek motivációt ad valami új és szebb felé. Sok kritikus és ember foglalkozik az Apple marketingjével, trükkjeivel, gondolataikkal és lépéseikkel, de ezeket a figyelemfelkeltő tényezőket valahogy gerjeszteni kellett, hogy valaki azt mondhassa "ez de durva", "ez nem normális, ilyen nincs". A lényeg a furcsaság, ami körülveszi. Ebben volt ő zseni, a hihetetlen dolgokban.

Nem egy szónoklatát végig hallgattam és egyszerűen lenyűgöző ahogy teljes pontossággal, lépésről lépésre a hatása alá tud vonni embereket. Mert van egy szellem mögötte és nem azért mert jó megjelenésű, mert gazdag, hanem egyszerűen maga tud lenni és ezzel a karizmával lehetetlent tud törni. Emlékszem, amikor rebesgették, hogy lesz Apple telefon és a bejelentés előtti napokban elárasztotta a netet a szimulációk. Majd jött a lepel és olyan látott az ember, amire nem számított. Egy kis fémtégla amely a lehető legfurább volt, mintha valamilyen űrlény hozta volna, majd mielőtt az emberben létrejött volna a döntés, hogy biztos jó ez meggyőzte a népet, mert elhúzta a billentyűzárat. Az emberek csodát láttak a lehető legjobb kézből, mert a kéz tulajdonosa tudta, hogy ennél jobb nincs. Reakció: mindenkinek kellett. Pedig mi volt? Luxuscikk, amivel az ember többnek érezhette magát.

A lényeg, hogy hitt a változásban, abban hogy mindig lehet valami újat hozni a világba. Határtalanság van, ez a végtelen fogott meg. Megláttam a "Lehetetlen nem létezik." mondatot. Az már csak a körítés, hogy maga is hitt a tökéletes termékben (ami már csak marketing miatt) amit a cég csinált. Végezetül egy link az egyik szónoklatáról, érdemes végighallgatni. Egy tökéletes szónoklat, ennél jobban motiválni embert nem lehet. Bocsánat, ennél jobban nagyon nehezen lehet, mert a szabály érvényes: "Lehetetlen nem létezik."

Az ember mindig is tud alkotni és újat hozni. Akár két kőből, akár valami másból.

Összezavartság állapota

Mostanában azt vettem észre, hogy utóbbi bejegyzéseknél egyre jobban érzelmi befolyásoltsága van a mondandómnak. Persze mindig is volt egy háttere, de ez a háttér az utóbbi időben, akarva-akaratlanul előtérbe került, talán azért mert a környezetemben sok dolgot hatványozva érzek. Ennek ellenére igyekszem kevésbe érzelmileg "elfogult" lenni és inkább logikai rendszereket és elgondolásokat írni, nem egy érzelmi vonalat logikai értelembe szorítani, kisebb-nagyobb sikerrel.

De ahogy ezek a hatványa egyre nagyobb annál inkább befolyással van az életre. Most inkább logikai szempontból mint érzelmi szögből szeretnék az összezavartság fogalma köré köröket húzni, minél nagyobb közelítéssel. Mi is az az összezavartság? Erre egy matematikai (nevezhetjük akár informatikai) struktúrát írnék le. Legyen a szituáció "a" jelölésű. Ennek működése két eredményhez vezet "X" és "Y" (persze vehetünk több eredményt, de most elég kettő). Tegyük fel azt is, hogy "X" és "Y" nem az hogy nem egyenlőek, hanem teljesen ellentétesek. Például "X"="IGAZ" és "Y"="HAMIS", egyszerűen ellentétesek. Ha az "a"-t le kell írni, akkor informatika/matematika egyszerűen le tudja írni "a"=2, igaz vagy sem. De ha ez átvisszük elméleti síkra amit nem lehet ilyen egyszerűen leírni (nevezzük ezt érzelemnek). Itt eszembe jut, amit a Mátrix harmadik részében mondott az egyik karakter: "Mi az a szerelem? Nem tudjuk definiálni, hanem a lényeg a mögötte húzódó gondolat." Lehet, hogy nem így volt pontosan, de a tartalom benne van. Akkor mi is az az összezavartság? Amikor "a"="X" és "a"="Y". Mindkettő igaz, de mégis ellentétesek. Erre a számítógép kidob egy "FATAL ERROR" kiírást, de az ember nem áll le, hanem valamelyik eredmény felé próbál húzni, de hogy ne legyen ez egyszerű, ebbe a külső tényezők bele szólhatnak (ha hagyjuk).

Életünk szépsége és bűvölete ebben rejlik, mert hogy annak ellenére, hogy kitaláltunk pár informatikai rendszert (amik hasonlóak egymáshoz alapokban) és valós életünket próbáltuk leírni, nem fogunk tudni könnyen döntéseket hozni, százalékosítani, hogy melyik igaz (mondjuk 60%-ban). De néha nem egyszerű.:)