2012. április 12., csütörtök

És most szorozd meg kettővel

Gondolkoztam, hogy az innovációk és régen lehetetlennek tűnő dolgokból hogyan lettek valóságosak, kézzel tapintható és csodálható dolgok. Mire képes az emberi elme? Mi a határa? Mikor van az a pont, amikor nincs tovább?
A kreativitás egyetlen akadálya maga az elme. Képes-e elvonatkoztatni szabályoktól, egyenletektől és törvényektől, hogy valami változást hozzon létre. Persze sok marhaságot (bár mi az, mert a végén még lehet hasznos) kitalálni, a legfőbb motiváló egy újdonság irányába maga az igény. Mi kell az embereknek? Igaz, itt általánosítottam, hogy „emberek”, mert a gazdaság vevő-, pontosabban célcsoport-orientált, de a hangsúly az emberen van, akiben létrejön a „KELL faktor”, hogy a végeredmény használja és pénzt adjon érte, amiért valójában fejlesztettek a mérnökök és tudósok. Azaz a termék, az innováció NEKED készül, hogy még vidámabb légy. Ez az a dolog, amit én hiányosnak látok a mai világban. Mindenki próbál valami hasznosat, jót, kompaktot és innovatívot fejleszteni, de a termékek 99%-ban selejt az egész, vagy nem is teljesen, de részben igen. Kevés olyan terméket láttam, amire azt mondaná az ember, hogy ez 100%-ban erre készült és tökéletesen lefedi az igényt. Itt ütközik vissza, hogy a kreativitási munka nem tökéletes. Nevezhetjük félmunkának, de nem ez a lényeg.
A legmeglepőbb dolgok olykor nagyon egyszerűek, annyira, hogy egy 6 éves gyermek is kitalálhatta volna, de mégis, hosszú gondolkodás, és számolás előzhette meg. Az elme határtalan, az agy zseniális, akkor miért nem lebegünk még? Lehet, hogy csak valamitől el kellene vonatkoztatni, ami számunkra evidens és megváltoztathatatlan. Régen a repülés lehetetlen volt, most meg: „Melyik légitársasággal repüljek Londonba?”. Persze hosszú út volt míg az első repülő normálisan fel nem szállt és a mai formát vette fel, ráadásul még most sem nevezhető tökéletesnek, de az alap tézistől már elvonatkoztattunk: "Az ember nem tud repülni." Dehogynem, csak önállóan nem, az nem volt kikötve. A lebegést visszahozva, egyértelmű, hogy a levitáció sem magától fog menni, de bizonyos eszközökkel megoldható ez is. Csak kell egy egyszerű gondolat (talán nevezhetjük örültnek is).
Mindazonáltal a fejlődés sose fog leállni, mert az embereknek mindig kelleni fog az új, mert az új hordozza a jobbat, ami közelít a tökéletesebb élethez. Egyáltalán mi az a tökéletes?
Talán az ami az elme határára? Csak, hogy egy kérdéssel válaszolva: eljutottál már a számsor utolsó számjegyéhez, amit már nem lehet megszorozni kettővel?

Innovációra fel!