Sürög-forog

Az utóbbi napok forgatagában rájöttem, hogy a dolgok körülöttem kezdenek besűrűsödni. A naptáram telefirkálva mindennel. Kezdem úgy érezni magam, mint egy ügynök, aki sose nyugszik. Na jó, azért nem. A programok mások és mindegyiket élvezem. De akkor is vannak olyan feladatok, amiket felesleges beírni a naptárba, de mostanában ezek eléggé elhanyagoltá válnak.
Lehet, hogy ez az egész "lemaradás" megfázott állapotom miatt van, de engem nem érdekel, nem lehet pihenni.

Ezen felböszülve kicsit belegondoltam, hogy milyen életstilushoz jutunk. Igaz, irtam a magazinba a cikket erről, de most így igazán belekerülve nem elméleti síkon gondolkozva lehet, hogy többre jutok.

Probléma: Nincs elég idő.

Helyi kezelés: Igyál kávét, feketeteát, energiaitalt, vagy olyan koffein tartalmú italt, amitől gyorsabb leszel.

Kezelés problémája: Ez csak olyan fizikai dolgokhoz jó, mint a pakolás vagy takarítás. Az elme nem annyira gyorsul (saját tapasztalat, ráadásul képes vagyok lököttségeket is tenni).

Kezelés 2. verzió: Aludj többet.

2. kezelés problémája: Csak keveset tudok (vagy igen, de akkor elalszom, amit nem igazán kellene).

Kezelés 3.: Húzz ki a programjaid közül olyan dolgokat, amik nem igazán fontosak.

3. kezelés problémája: Akkor csak dolgozzak és robotoljak? Ki is kell kapcsolodni, időt áldozni a nyugalomra, hogy megmaradjon az egyensúly.

Kezelés 4.: Ha ennyire beterveztél ennyi mindent és nem vagy semmit feladni, akkor miért nyavalyogsz?

4. kezelés problémája: Több energiát szeretnék.

Megoldás: Gondolj arra, hogy több energiád van!

Megoldás problémája: Végülis...az akarat képes erre, csak lehet, hogy a test nem veszi ezt jó néven. Pedig nagy eleszólása van.

Megoldás 2.: Arra is öszpontosíts.


Logikusan levezettem a problémát és hova jutottam? Gyakorlatilag sehova, no de elméletben, még több erőhöz.

Elmélet és gyakorlat körforgása

Gyakran használjuk beszédünkbe az "elvileg úgy van..." vagy a "gyakorlatilag biztos..." kifejezéseket (vagy azok asszociációit), de egy biztos: gyakorlat és az elmélet két különböző dolog.

Igen, szorosan kötödik egymáshoz, mert a gyakorlatból lesz az elmélet, amiből szintén gyakorlat lesz. A második részen gyakran bukik a dolog. Valamit kitalálsz, elméletet gyártasz, és mire eljutsz a gyakorlathoz, hoppá, kiderült, hogy az elmélet hibás, mert a gyakorlat nem úgy kivitelezhető, mint ahogy elképzeltük, rosszabb esetben sehogy.

Ez nem egyszer fordult elő velem és ez már egy kis magán vicc lett, hogy "na, mikor bukik be az elmélet?". Vannak esetek, amikor bebukik, majd átalakitva (vagy teljesen átdolgozva) új elmélet lesz és van egy másik, ami nem fejlődik mégis boldogsággal tölt el, amikor az elmélet és a gyakorlat egyezik.

És van az elmélet müködésének negatív része, amikor müködik, de nem akarjuk ezt a valóságot elfogadni. Hirtelen kiderül, hogy igaz amit felállítottunk, de nem teljesen az adott témakörhöz. Eljutottunk megint a kedvencemhez, a paradoxonhoz.

A paradoxon nem épp jó, ha az ember életébe bekerül, de egy dolgot biztos hogy nyújt. Kihivást. Mert paradoxon csak elméletbe létezik és nem gyakorlatba. Minden helyzetből van kiút. Rajzolhatsz háromszöget papírra, de ezt térben, a képzelt szabályok szerint nem tudod kivitelezni.

Sokszor állíthatjuk magunkat ebbe a helyzetbe és nem azért, mert buták vagyunk. Pont fordítva. Gondolkozunk és mivel több lehetőséget mérlegelünk, mindenre odafigyelünk, elérjük agyi számítógépünk határait, a processzorunk nem tud gyorsabban számolni (informatikus szavakkal élve:) ). Ahogy telk az idő, az agy újabb elméleteket eredményez, amik behelyetesítve a paradoxonba, előbb vagy utóbb, olyan egyenlet születik, ami megdönti az egyensúlyt és kijutunk a csapdából.

Az elme elméletek gyártásában nagyon jó, de figyelni kell, hogy azok jók is. Vissza kell ellenőrizni és biztosra menni, mert ha figyelmetlenek vagyunk jön megint a "hoppá, ez megint hibás". Ez a körforgása, de csak akkor ha felülről nézzük, mert ha háromdimenziósan, akkor már egy spirált veszünk észre. Mert fejlődünk. Jutunk gondolkodásba egyre feljebb.

Füstszivattyú

Eredetileg nem akatram erről a témáról állást foglalni, de mégis úgy érzem, hogy egy bejegyzést megér. A téma nem más, mint a dohányzás.

"Nem a dohányos szívja a cigit, hanem a cigi a dohányost." Hallottam ezt a mondatot még régen valakitől és belegondolva van benne valami. Azt is hallottam, hogy "minden szál cigaretta 5 percet vesz el az ember életéből". Mi igaz, azt mindenki maga itélje meg, de következő pár sorban kifejteném gondolataimat.

Mai életünk egy szerves részévé vált. Gyakorlatilag az emberek fele dohányzik (ide csak a pipásokat és a cigarettásokat venném), de nem értem hogy hogyan nötte ki magát ennyire. Magam nem dohányzom, szerintem ezzel nem okozok meglepetést, de attól függetlenül kiváncsivá tesz, hogy hogyan tesz a nikotin ekkora hatást.

Gondolkoztam a gyökereken, hogy lehet hogy maga a vérben van már hajlamosság, mert én pl. az illatát se birom, de ez már ott megbukott, amikor olyan emberek szoktak rá a környezetemben, akikről soha nem gondoltam volna. Akkor következő kérdés, ami fő okként szolgál a rászokásnál, az a "feszültség levezetése". A füstnek tényleg van egy varázslatos mozgása, ahogy orrunk előtt kavarog, de ez számomra még mindig nem meggyőző. Hogy kerül az ember kezébe a cigaretta? Bemegy a boltba és vesz egy doboz cigit magától? Hallottam ilyet, de mégse hihető. Közönségreklám se okozhatja ezt, szerintem. Vagy haveri társaságban: "látom ideges vagy. Kérsz egy cigit?" De miért venné el a felkinált cigit?

Nálam a feszültségoldás zenével, teával vagy akár egy futással megoldható. Vagy ritkán egy gyertya is eleget tesz, valahogy megvan a hangulata.

Régebben a buszon hallottam egy tinitől, hogy az "menő". Mi? Hogy tönkreteszi magát? Elég szép jövő felé tekintünk, ha ez lesz a kötelező... Ha valaki menő akar lenni vegyen egy kubai szivart. 2-3 órán (ha nem több ideig) izzik és az illata is kellemesebb. Mindegy, a lényeg, hogy fizetünk azért hogy magunkat és a füsttel a környezetet is károsítjuk, tömegesen.

Aki akarja csinálja, de ettől függetlenül, egy olyan függőségnek tartom, ami betegségek szülője, akár fizikai, akár pszihikai.

Kiszámíthatatlan

Ha matematikus szemmel nézünk a világra, "minden előre kiszámolható". De ha reálisan gondolkozunk (bár ez maga már szubjektív), egy hiba bejöhet, nem tudunk számolni vele. Ha meg igen, akkor nem követjük el.

A hiba fogalma sok emberben mást jelent. Valaki egyszerűen a "tévedni emberi dolog" köpenyében továbbsétál, valaki meg olyan a szívére veszi, hogy a maximalizmusa felörli. A legoptimálisabb a kettő közötti sáv, amely felfogja a hiba fontosságát és képes tanulni belöle, hogy ha jön egy hasonló szituáció, már okulva az elöző hibából, kikerüli azt.

Vannak hibák, amiket többször is elkövetünk. Egy indok miatt, még mindig nem tanultuk meg a leckét. Azért azt is megjegyezném, hogy vannak olyan hibák, amiket nem tudunk legközelebb se kikerülni, de többségében a "magam ura vagyok" morál közbeszól.

"Tévedni emberi dolog", de "bölcsebb tanulni a múltból", mert azzal "kiszámáthatod a kiszámíthatatlant". Olyan mintha a Pi utolsó számjegyét keresnéd. Folyamatosan mész mélyebbre és mindig más eredményt kapsz, de annál pontosabban adod meg a szám értékét.

Ime: blogom Magazinjának első száma

Kedves Olvasók!

Az utóbbi időben ritkábban írtam, mert időm egy részét szintén írással töltöttem, de más formában.

Most közzéteszem, csináltam egy magazin formátumot, amibe szebben és egy kicsit részletesebben fejtegettem ki pár témát.

Itt van Az Elme Definiciója Magazin első számának linkje:
Az Elme Definiciója Magazin I./1.

Megnyitáshoz Adobe Reader szükséges: itt tölthetitek le.

Jó olvasást!

u.i.: Attól, hogy folytatni a magazin írását, a blogba is fogok írni heti 1-2x. Apróbb, de továbbra is általam érdekesnek tartott témákat.

Gazdaság reakciója: Leértékelés

Pár napja egy bevásáróközpontba sétáltam és belépve két üzleten táblák vártak. "50%" "Leértékelés" "Akciók" Furcsa, hogy hirtelen ez vár. De ahogy tovább mentem nem várt nagy változás.

Ahogy mentem, egyre nagyobb nevű cégek plakátolták ki üzletük kinálatát e táblákkal. Felmerül az általános kérdés: miért? Kicsi a forgalom, de hiszen, tele vannak a plázák. Nekem egy kicsit minőségromlási érzést kelt, hogy nagy cégek is bekerültek, a "csak vidd el" kategóriába. Ha bemegyek egy boltba, akkor nem akciós "vidd el" cipőt vagy nadrágot szeretnék, hanem ha már leértékelt, de lássam rajta, hogy ha kifizetek érte X összeget, akkor legyen minősége, mert nem selejtbe szeretnék járni.

Jobban eltöprengve rájöttem a titok nyitjára. A marketing alapja az etetés. Olyan dolgot dobj a hal elé, amit biztos hogy bekap. Ekkor bejön az emberi arogancia. Olcsó legyen és márkás. Nem több. A minőség már nem lényeg.

Ahogy sétáltam a plázában, egy kicsit piaci érzésem lett. "Csak vidd el." Nincs már meg az az érzés, ha már egy ilyen szép, kivilágított épületbe jövök vásárolni, akkor legyen már meg a luxus érzés. Mehetek piacra, ahol negyed annyiért hasonlót kapok. Maximum egy betűvel eltér a márkanév a megszokottól...

Meglepetés ereje

Akár egy parancsnok szájából. A meglepetés ereje. Nem véletlen vetik be a katonaságba, de ezek a meglepetések lehetnek kisebbek, olyanok amelyek nem sokkolnak csak kíváncsivá tesz.

A megérthetetlen megértése, az örökélet megélése és még pár ellentétes dolog utáni vágy érdekes dolgokat képes generálni az elmében. A szurikáták az érdekes állatok, akik akármilyen veszélynek vannak kitéve, de kiváncsiságuk győz. Akarják tudni az ismeretlent. Kerül, amibe kerül. Régebben láttam egy természetfilmet, amikor egy szurikáta család találkozott a kobrával. Ha voksolnom kellett volna, akkor a kobrára fogadok biztosan, teljesen nyugodtan. Ezek a kis kiváncsiak meg csak nézték az ágaskodó, támadó állásban figyelő kígyót. Na, eljött egy szurikáta minusz... Erre a kígyó támad, szurikáta reagál és amire észbekapok a kígyónak eltünt a feje. Kis kíváncsiak kinyiffantották a kobrát. Itt a kíváncsiság veszélyt és győzelmet hozott.

Ha találunk valamit, szintén kíváncsiak leszünk, két lépés. Vagy tovább érdekel, vagy mielőtt bármi számomra rossz információt találnánk elfordulunk. De az érdekel valahogy tovább hajt. Mi ez? Ismeretlen és nem kalkulált opció. Kutakodás, elemzés és a végén kiderül egy pici, apró információ kiteszi a puzzle-t. A kép összeáll és hihetetlen csodát találhatunk. Az elme egy olyan reakciójával, amivel még nem találkoztunk. Új, ismeretlen.

Ekkor generálodott egy sor és itt nem fejeződik be. Mélyebbnél mélyebbre menve olyan dolgokat találunk, összefüggéseket, amelyek egységesen tisztább képet adnak. Valahogy megvan ennek a kihivása. Kicsit olyan érzésnek tűnik, hogy a másik elme fölé kerültem, mert megtudtam valamit, de kiderül, hogy nem főlé, hanem alá kerültem. Kíváncsiság örületet szül. Fanatizmust valami felé és nem tudjuk letenni, mint az utolsó szál cigit a dohányosok. Valahogy mindig az utolsó szál a kezükbe marad.

Mi a meglepetés. Egy olyat mutatni egy elmének, mit nem számolt, nem vett figyelembe. Ezt persze egy másik elme gyártotta. A meglepetés az, ami ösztönöz valami olyanra, hogy örület. De mi is az örület? Újabb meglepetés?

"Az idő pénz."

Ez egy általános mondás mely két fő értékünket az időt és a pénzt veszi egy egyenletbe. Ha az idő pénz, és így van, mert munkaidődet pénzé válthatod (pl.: órabér), de a pénzt lehet e időre fordítani? Egy egyszerű kis gondolat mely mekkora tartalmat lehet köré keríteni. A helyzet az, hogy egyszerűen valahol befizetsz és kapsz plusz órákat magadnak az nem megy, de rájöttem, hogy visszafelé is igaz lehet az állítás, ha kikötünk pár dolgot. Az időt nem mi kapjuk, hanem az eredményt. Hova jutottunk, oda, hogy alkalmazottat alkalmazzunk. Mosti bejegyzés az alkalamzotti hozzáállás(om)ról lesz szó.
Egy aranyszabály: "Amit elválalsz azt tedd is meg a lehető legjobban." vagy "Az igéret szépszó, ha megtartják, úgy jó." munkásitott értelemben. Erről a hozzállásról beszélgettünk munkatársammal, hogy mi a tökéletes. Az, hogy a munkaadónak a lehető legjobb bevételt hozzuk. Akkor itt jön a szembeállítás. Mi van ha olyan munkád van, aminél nem biztos, hogy közel jó arányt érsz el. Gondolok itt a sebészetre. Az orvos kezében a beteg élete és elég egy kis "baki", ami a beteg életébe kerülhet. Újabb aranyszabály: "Senki sem isten." vagy "Tévedni emberi dolog." De az orvos hibázhat? Az a dolga hogy nem. Ezzel beállítottuk a paradoxot. Orvos tévedhet és tökéletesen kell végezni a munkáját. Fordítsuk meg. Orvos vagyok, hibázni tudok, de nem szabad.

De nem csak az orvosokkal van így... Törekedj a maximumra.