Esti tanulás előtt - Női elme sorozat 2. rész

A hét is elkezdődött és már az első nap jöttek a teendők és a heti programok, a héten írandó ZH-k tudata, beadandók. Így keddre elmondhatom, hogy ma este dugó van és örüljek, hogy aludni fogok, de elgondolva a holnapot és a többi napot, nem mondhatok jobbat. Egyszerűen lassan itt a félév vége és "Tisztelt Tanulótársadalom, ideje tanulni!" Nem mintha idáig nem azt tettük volna, de ebbe ne kössünk bele.

Az előző alkalommal a Női Elme érzéseit vezettem le viszonylag egyszerűen, talán logikusan, így férfi fejjel, de újraolvasva nagyon egyszerű férfi logikát írtam le. Itt legondolkoztam, hogy kellene egy Férfi elme sorozat, de ha én most akármit írnék, biztos, hogy nők szemei előtt meggyűlölné a férfi társadalmat, pedig pont az ellenkezőjét szeretném elérni. Aztán rájöttem, hogy ha a Női Elmét férfiszemmel mondom el, akár a nők is kapcsolatot tudnak teremteni a két gondolkodásban.

Tegnap egyik laborórám előtt a Tanárra vártunk a csoporttársakkal egy épület előtt az őszi hidegben és az egyik nő társam bejelentette, hogy ő fázik. Ekkor déjá vú érzésem volt, mert hogy nem először történik ez, de miért? Férfiak nem fáznak, mert ha igen, akkor sem. Azaz a férfi kibírja a mínusz 200 fokos hideget és ha meztelenül beteszik a fagyasztóba 3 nap után is vidáman, frissen és egészségesen mászik ki saját magától, nem egy jégtömbbe fagyva. Persze ez nem igaz, mielőtt valaki megpróbálná, de az lényeges, hogy egy férfi jobban bírja fizikailag a hideget mint egy nő. Nem térnék ki a biológiai fejtegetésébe, de lényeges pontjai vannak.

Ha elhagyhatjuk az előbbi pontokat, mivel jobban fel lehet öltözni, tudván az időjárás milyen. De a szebbik nem valahogy mégis felveszi a kis topánkát, a vékonyabb, de annál csinosabb kabátot és netán kihagy egy melegítőt nehogy "elhízottnak" látsszon. Mi a férfiak számításába nem vett tényező, illetve mi az a tényező, ami kevésbé játszik: a megjelenés. Egy férfi ha fázik, nem gondolkozik el, hogy még egy melegítő vagy sem. Nevezhetjük túlélő ösztönnek és ha kell akkor a saját házában felgyújtja a szekrény csak hogy ne legyen hideg. Szóval eljutottunk a mai témához: az öltözködés a két elme között.

Persze férfiaknál is fontos szempont a kinézet (főleg a metroszexuális férfiaknál), de lényegesen eltörpül a nők szemszögéhez képest. De ez miért lehetséges? Menjünk vissza a természethez. A pávák, kacsák és mondhatnánk majdnem minden állatnál a hímek a színesebbek és ékesebbek. A pávatoll, amit annyira csodálnak a nők hím páva farktolla, az hímoroszlánoknak is a sörénye a nagyság kihangsúlyozása miatt van. Akkor az evolúció útján, hogy jutottunk el oda, hogy az ellenkező nem lett "ékesebb". Szerintem az első megmozdulás ebbe az irányba a női jogok erősödésével, egyenrangúságával jöhetett. Ekkor lehetett már díszesebben öltözni és itt fordult a kocka. A kemény tartású férfi nem megtartotta erős és robosztus vonalát, de a női nem ki akarta hangsúlyozni "nagyságát", ami a színekben és vonalakban jelent meg. Ez ott tudott teret nyerni, amikor a férfiak figyelmét felkeltette a szexi vonalak megjelenése, gondolok itt a derék kihangsúlyozása, vagy a lábak kecsessége. Ezt kompenzálva megjelent a férfiaknál a kockahas és a széles vállak és hátak kiemelése, de a hatás 'hangja' lényegesen gyengébb és halkabb, mivel a nők csak csendben jegyzik meg egymás között, míg az "erősebbik" nem akár az adott pillanatban is hangot ad, akár egyenesen a ruha viselőjének, vagy egy másik nőnek. A nőkben megjelent a visszajelzés egy adott stílusra és ez által lett ilyen széles a női öltözékskála. Itt felvetődik egy kérdés: miért nem ilyen intenzív a visszajelzés? Talán itt is a "kifelé nő, a másiknak meg befelé" szabály lehet az ok, de nagyobb mértékben a férfiak szemében ez már egy felkérés lehet egy táncra, miközben csak egy öltözködési stílus, vagy egy ruha dicsérete. Itt talán akkor leszögezhetjük, hogy a különböző nézőpont a felelős. De mielőtt ez negatív lenne, szerintem ez teszi az egészet színesebbé és izgalmasabbá, a különbségek.

Azt hiszem sikerült egy kerek képet leírnom, most már ideje nekilátni a kötelező feladatoknak. Kiemelném, hogy tovább is él az a szabály, hogy ez egy általánosítás, amit nevezzünk "Átlaghoz" viszonyítottam, mindig vannak kivételek, viszont hozzászólást nyugodtan lehet írni, vagy e-mailben lehet írni az azelmedefinicioja@gmail.com címre.

Lefekvés előtt - Női elme sorozat 1. rész

Sok mindenen gondolkodtam, hogy mi történt a héten, miken vagyok túl, bár meg kell hogy mondjam, maximum tanulni szeretek belőle és rögtön a következő heten gondolkozom, hogy mit is lehetne alkotni, csinálni, tanulni. De mindig jó visszagondolni egy két tanulságra, ebből tanulunk, illetve tovább fejtegetünk. Vehetjük ezt hét zárónak.

Mint minden pörgős hét, most is sok impulzus ért. Talán a legfőbb tanulság, hogy maradj összeszedett és ne hagyd el magad. Érdekes, hogy egy ember állapota fél pillanat alatt képes kitükröződni a környezetén. Például nem mosogat el, hanem a kagyló szélére/beleteszi a koszos eszközöket, nem porszívóz fel, vagy nem mos. Valahogy ezekre a kis energia igényű dolgokra, amik maximum 30 perc alatt megvannak mégse jut el az ember. Egyszerűbb lazító dolgokba feledkezni.

Ma felterült egy érdekes téma: a női elme komplex érzései. Egy férfit, ha megkérdeznek, hogy: Elmondaná-e egy mondatban, hogy hogyan működik a női elme?! A válasz ez lenne: "a logika teljes hiánya". És meg kell mondjam igaz, de nem arra kell gondolni, hogy a nők valami kiszámíthatatlan lények, akik akármelyik pillanatban felrobbanhatnak. Férfi szemmel ezt mondhatjuk, de ha elmerülünk az alapokban sok különbséget veszünk észre. Itt nem arra gondolok "hogy a nőknek befelé nő, a férfiaknak meg kifelé" (bár közrejátszik a férfiakkal való kapcsolatban, akár egy semleges kapcsolatról van szó, maga a tény miatt). Az egész agyi alapon működik, mivel egy nő képes komplexebben érezni. Csak hogy egyszerűen érthető legyen. Ha olyan pár, akik szeretik egymást, összevesznek, akkor erős különbséget tehetünk a két nem érzéseiben. A férfi képes lenne akár felrobbantani a fél világot a dühtől mindent figyelnem kívül hagyva. Amennyiben nem teszi akkor nem szuperhős, hogy felrobbantsa és ha meg se próbálja, akkor visszafogja magát, ami már a logikának köszönhető, mert "ha ezt teszed ez lesz a következménye". Mint a matematika, ha A igaz akkor B is igaz lesz (A=>B). Egyértelmű.

De mi zajlik le a nő fejében?! Ezt matematikailag nem lehet definiálni. Először is mert a vitában van egy alap tény amit a nő nem hagy el, hogy szerelmes az adott illetőbe, akivel épp vitatkozik. Ez vitákban nyomós érv és képes ezáltal, akár kompromisszumokra a férfiak javára, tudván, hogy nem fog kedvezni a megállapodás, pedig nagyon szeretné a saját javát. Lényegében egy nő képes az érzéseket vegyíteni, amitől a férfiak (és mondhatjuk, hogy egymás számára is) szeszélyesek lesznek, azaz a logika/matematikával ez nem írható le (amennyiben valakinek sikerülne egy normális egyenletet alkotnia az küldje el e-mailben, mert érdekelne).

Persze a feni példák csak demonstrálás miatt van, egyértelmű az emberek egymás közti különbségekből (személyiségből) adódóan, eltérőek.

Azt hiszem ezzel a témával elindítottam a blog első sorozatát. Bár mondhatnám, hogy nem lesz vége, mert a női elme egy férfi számára olyan mint egy irracionális szám, próbálja racionális számmal eltalálni, de akármennyire pontos, nem fogja tökéletesen eltalálni. Ez egyben a szépsége is a dolognak. Jó éjt Mindenkinek!

Fejlődés útja

Csak egy rövid poszt ami most így hirtelen jött, régebben is bennem volt, de most ennek ki kell jönnie.

Lehet le kellene szoknom arról, hogy személyes dolgokról író blogokat olvassak. Annál inkább, ha tudom, hogy olyan írta, aki közel áll hozzám. Vagy csak az utóbbi a baj, mert hatással van rám, ami nem csak végiggondolási és elméletépítési szintre hat. Vagy lehet, hogy tanulnom kell még. Igaz mindig tanulni kell, de lehet, hogy kihagytam valamit. Most olyan érzésem van, mintha az összes elmélet, amit csináltam, hogy közelebb legyek a célhoz, amiért kíváncsi vagyok, összedőlt. Mint Az Eredet című filmben az "álomösszeesés". Mit nem tud okozni az emberben pár sor. Talán ez a fejlődés útja.

Lehet, hogy egy kicsit vak vagyok. Nem látásra, hanem figyelemre. Vagy egyszerűen naiv. Vagy kettő az egyben. Mindegy, azt hiszem ideje egy kicsit újragondolni a dolgokat, minden téren...

Szakmák gyönyöre

Hát kellene írni most már valamit. A nagy forgatagban és pörgésben az emberben kialakulnak érzések, következtetések, gondolatok. Sőt ezeket mind meg is lehet osztani. Egyetlen dolog ami hátrálhatja a közvetítést, az idő, ami szükséges, hogy ezeket mind leírjuk. Ekkor ütközik a kettő és ha az ember harmóniában van a forgataggal és az idővel akkor mondhatjuk azt, hogy mindenre van ideje. De akármennyire is szeretnénk, nem jut mindenre idő.

De most eltérnék az idő tényétől, mert ez az egyetlen, ami fiktív mértékegységgel rendelkezik. Illetve, ez az amiben nem tudunk biztos lenni, mert nem tudjuk se az elejét, se a végét. Az idő az csak megy és apró szeleteket veszünk ki belőle, amit évnek nevezünk (ez is érdekes, hogy "szelet". Akkor mi az "egész").

Ahogy tanul, újabb témákat tanul és újabb dolgokat tapasztal, annál elmélyültebb és annál érdekesebb dolgokra talál az ember, ha egy kicsit  gondolkozik és akár el is vonatkoztat a kliséktől. Talán ezt hívjuk fejlesztésnek. Csak egy példa: ha a Wright fivérek nem lettek volna "kattantak" és nem találták volna ki, hogy lehet repülni az embernek is, amit akkoriban gyakorlatilag "lehetetlennek" tituláltak, akkor ma hol lenne utasszállító repülőgépek, helikopterek, hőlégballonok. Vagy akár Leonardo Da Vinci, aki érdekesebbnél érdekesebb gépeket csinált.

Valahogy minden szakmának megvan a maga gyönyöre. Hallottam olyat, aki kis totyogós korában kitalálta, hogy buszvezető lesz, és amint elérte a megfelelő kort, már ment is a friss jogosítvánnyal, meg a több éves tapasztalattal, amit titokban, valamilyen ismerősnél a busz kormányt ide-oda forgatva, a legnagyobb szórakozással szerezte. Pedig összegezve: "csak egy buszsofőr". Vagy a tanár, aki már iskolás évei alatt azért tanult meg előre majdnem mindent, hogy ha a tanárnő/tanár úr a következő anyaghoz ér, nem elmondhassa helyette, mert "ő tudja", hanem hogy elmondja az anyagot ő is ahogy a tanár mondta társainak, hogy ő is segítse, hogy megértsék. Ez egy szellem.

Páran vannak akiknek "semmihez sincs kedve". Ez nem igaz. A világ kincsestára végtelen és mindig van valami, ami tetszhet valakinek. Egyetlen kérdés az, hogy az ember szerez e tudomást róla. Aki meg nekiáll keresni szinte függően témákat, hogy "mi tetszhet neki", az mindenre azt mondja, hogy nem tetszik neki, mert maga a nem tetszés tetszik neki. Azaz ezzel a ténnyel lesz ő egyedi. Akár még show-man is lehet belőle. Az emberek nagyon tudnak szórakozni az ellentéteken.

Zárásképpen csak hogy el tudjuk képzelni: a TV stúdióban a "nem tetszik semmi" emberhez, akinek legyen X a neve (csak hogy senkit ne sértsek meg)  beküldik Z-t, a cukrászt azzal a küldetéssel, hogy szerettesse meg vele a sütést egy torta elkészítésével. Már csak a gondolattól is nevetni lehetne, hogy miket nem közölhetne a tortakészítés közben: "Milyen ez a tészta? Fúj. Vakolatnak se használnám egy lakásfelújításnál." "Ez a krém olyan mint a csiga talpa, össze ne kend a ruhámat vele!" "Hogy lehet ezt a munkát szeretni?! Nem gondoltál már arra, hogy szexuálisan vonzódsz a liszthez? Lehet hogy lisztexuális vagy."