Valahogy ebben az évben nagyon nem ment a vonat, illetve itt nem ment, mint szerettem volna. De most ideje folytatni és ha minden igaz, akkor mostantól egy jó ideig nem kellene akadásnak lennie a technikában. Márciusban sikeresen mindenemet elvitték miközben fontos dolgot intéztem. De ahogy az Atlantisz: Az elveszett Birodalom-ban mondta a doki: "Ha valaki a földön van, onnan már csak fel lehet menni." Valahogy így is mondhatnánk.
Most már tudok dolgozni, nagyon is. Persze nem csak a blogról beszélek, de mindenféleképpen fontos részeként szeretném használni a blogot gondolataim futtatásában és fejlesztésében. Pár hónapja nagy változások történtek, új lehetőségek nyíltak. Olyanok, amiket még külső szemmel nem hittem volna van. Egyszerű és egy olyan halmaz aminek az ember nem tud ellenállni. Az információ végtelen tára. Szóval röviden és tömören, a blog lehetőség szerint tovább robog, mint idáig és új dolgokkal bővítve, tanulva szeretném használni ezt a felületet, hogy akár külső gondolatokat is hozzátéve fejlődni lehessen. Hozzászólni lehet és oldalt egy e-mail cím privát leveleknek.
Az élet integrált függvénye
2011. december 12., hétfő
2011. november 8., kedd
Esti tanulás előtt - Női elme sorozat 2. rész
A hét is elkezdődött és már az első nap jöttek a teendők és a heti programok, a héten írandó ZH-k tudata, beadandók. Így keddre elmondhatom, hogy ma este dugó van és örüljek, hogy aludni fogok, de elgondolva a holnapot és a többi napot, nem mondhatok jobbat. Egyszerűen lassan itt a félév vége és "Tisztelt Tanulótársadalom, ideje tanulni!" Nem mintha idáig nem azt tettük volna, de ebbe ne kössünk bele.
Az előző alkalommal a Női Elme érzéseit vezettem le viszonylag egyszerűen, talán logikusan, így férfi fejjel, de újraolvasva nagyon egyszerű férfi logikát írtam le. Itt legondolkoztam, hogy kellene egy Férfi elme sorozat, de ha én most akármit írnék, biztos, hogy nők szemei előtt meggyűlölné a férfi társadalmat, pedig pont az ellenkezőjét szeretném elérni. Aztán rájöttem, hogy ha a Női Elmét férfiszemmel mondom el, akár a nők is kapcsolatot tudnak teremteni a két gondolkodásban.
Tegnap egyik laborórám előtt a Tanárra vártunk a csoporttársakkal egy épület előtt az őszi hidegben és az egyik nő társam bejelentette, hogy ő fázik. Ekkor déjá vú érzésem volt, mert hogy nem először történik ez, de miért? Férfiak nem fáznak, mert ha igen, akkor sem. Azaz a férfi kibírja a mínusz 200 fokos hideget és ha meztelenül beteszik a fagyasztóba 3 nap után is vidáman, frissen és egészségesen mászik ki saját magától, nem egy jégtömbbe fagyva. Persze ez nem igaz, mielőtt valaki megpróbálná, de az lényeges, hogy egy férfi jobban bírja fizikailag a hideget mint egy nő. Nem térnék ki a biológiai fejtegetésébe, de lényeges pontjai vannak.
Ha elhagyhatjuk az előbbi pontokat, mivel jobban fel lehet öltözni, tudván az időjárás milyen. De a szebbik nem valahogy mégis felveszi a kis topánkát, a vékonyabb, de annál csinosabb kabátot és netán kihagy egy melegítőt nehogy "elhízottnak" látsszon. Mi a férfiak számításába nem vett tényező, illetve mi az a tényező, ami kevésbé játszik: a megjelenés. Egy férfi ha fázik, nem gondolkozik el, hogy még egy melegítő vagy sem. Nevezhetjük túlélő ösztönnek és ha kell akkor a saját házában felgyújtja a szekrény csak hogy ne legyen hideg. Szóval eljutottunk a mai témához: az öltözködés a két elme között.
Persze férfiaknál is fontos szempont a kinézet (főleg a metroszexuális férfiaknál), de lényegesen eltörpül a nők szemszögéhez képest. De ez miért lehetséges? Menjünk vissza a természethez. A pávák, kacsák és mondhatnánk majdnem minden állatnál a hímek a színesebbek és ékesebbek. A pávatoll, amit annyira csodálnak a nők hím páva farktolla, az hímoroszlánoknak is a sörénye a nagyság kihangsúlyozása miatt van. Akkor az evolúció útján, hogy jutottunk el oda, hogy az ellenkező nem lett "ékesebb". Szerintem az első megmozdulás ebbe az irányba a női jogok erősödésével, egyenrangúságával jöhetett. Ekkor lehetett már díszesebben öltözni és itt fordult a kocka. A kemény tartású férfi nem megtartotta erős és robosztus vonalát, de a női nem ki akarta hangsúlyozni "nagyságát", ami a színekben és vonalakban jelent meg. Ez ott tudott teret nyerni, amikor a férfiak figyelmét felkeltette a szexi vonalak megjelenése, gondolok itt a derék kihangsúlyozása, vagy a lábak kecsessége. Ezt kompenzálva megjelent a férfiaknál a kockahas és a széles vállak és hátak kiemelése, de a hatás 'hangja' lényegesen gyengébb és halkabb, mivel a nők csak csendben jegyzik meg egymás között, míg az "erősebbik" nem akár az adott pillanatban is hangot ad, akár egyenesen a ruha viselőjének, vagy egy másik nőnek. A nőkben megjelent a visszajelzés egy adott stílusra és ez által lett ilyen széles a női öltözékskála. Itt felvetődik egy kérdés: miért nem ilyen intenzív a visszajelzés? Talán itt is a "kifelé nő, a másiknak meg befelé" szabály lehet az ok, de nagyobb mértékben a férfiak szemében ez már egy felkérés lehet egy táncra, miközben csak egy öltözködési stílus, vagy egy ruha dicsérete. Itt talán akkor leszögezhetjük, hogy a különböző nézőpont a felelős. De mielőtt ez negatív lenne, szerintem ez teszi az egészet színesebbé és izgalmasabbá, a különbségek.
Azt hiszem sikerült egy kerek képet leírnom, most már ideje nekilátni a kötelező feladatoknak. Kiemelném, hogy tovább is él az a szabály, hogy ez egy általánosítás, amit nevezzünk "Átlaghoz" viszonyítottam, mindig vannak kivételek, viszont hozzászólást nyugodtan lehet írni, vagy e-mailben lehet írni az azelmedefinicioja@gmail.com címre.
Az előző alkalommal a Női Elme érzéseit vezettem le viszonylag egyszerűen, talán logikusan, így férfi fejjel, de újraolvasva nagyon egyszerű férfi logikát írtam le. Itt legondolkoztam, hogy kellene egy Férfi elme sorozat, de ha én most akármit írnék, biztos, hogy nők szemei előtt meggyűlölné a férfi társadalmat, pedig pont az ellenkezőjét szeretném elérni. Aztán rájöttem, hogy ha a Női Elmét férfiszemmel mondom el, akár a nők is kapcsolatot tudnak teremteni a két gondolkodásban.
Tegnap egyik laborórám előtt a Tanárra vártunk a csoporttársakkal egy épület előtt az őszi hidegben és az egyik nő társam bejelentette, hogy ő fázik. Ekkor déjá vú érzésem volt, mert hogy nem először történik ez, de miért? Férfiak nem fáznak, mert ha igen, akkor sem. Azaz a férfi kibírja a mínusz 200 fokos hideget és ha meztelenül beteszik a fagyasztóba 3 nap után is vidáman, frissen és egészségesen mászik ki saját magától, nem egy jégtömbbe fagyva. Persze ez nem igaz, mielőtt valaki megpróbálná, de az lényeges, hogy egy férfi jobban bírja fizikailag a hideget mint egy nő. Nem térnék ki a biológiai fejtegetésébe, de lényeges pontjai vannak.
Ha elhagyhatjuk az előbbi pontokat, mivel jobban fel lehet öltözni, tudván az időjárás milyen. De a szebbik nem valahogy mégis felveszi a kis topánkát, a vékonyabb, de annál csinosabb kabátot és netán kihagy egy melegítőt nehogy "elhízottnak" látsszon. Mi a férfiak számításába nem vett tényező, illetve mi az a tényező, ami kevésbé játszik: a megjelenés. Egy férfi ha fázik, nem gondolkozik el, hogy még egy melegítő vagy sem. Nevezhetjük túlélő ösztönnek és ha kell akkor a saját házában felgyújtja a szekrény csak hogy ne legyen hideg. Szóval eljutottunk a mai témához: az öltözködés a két elme között.
Persze férfiaknál is fontos szempont a kinézet (főleg a metroszexuális férfiaknál), de lényegesen eltörpül a nők szemszögéhez képest. De ez miért lehetséges? Menjünk vissza a természethez. A pávák, kacsák és mondhatnánk majdnem minden állatnál a hímek a színesebbek és ékesebbek. A pávatoll, amit annyira csodálnak a nők hím páva farktolla, az hímoroszlánoknak is a sörénye a nagyság kihangsúlyozása miatt van. Akkor az evolúció útján, hogy jutottunk el oda, hogy az ellenkező nem lett "ékesebb". Szerintem az első megmozdulás ebbe az irányba a női jogok erősödésével, egyenrangúságával jöhetett. Ekkor lehetett már díszesebben öltözni és itt fordult a kocka. A kemény tartású férfi nem megtartotta erős és robosztus vonalát, de a női nem ki akarta hangsúlyozni "nagyságát", ami a színekben és vonalakban jelent meg. Ez ott tudott teret nyerni, amikor a férfiak figyelmét felkeltette a szexi vonalak megjelenése, gondolok itt a derék kihangsúlyozása, vagy a lábak kecsessége. Ezt kompenzálva megjelent a férfiaknál a kockahas és a széles vállak és hátak kiemelése, de a hatás 'hangja' lényegesen gyengébb és halkabb, mivel a nők csak csendben jegyzik meg egymás között, míg az "erősebbik" nem akár az adott pillanatban is hangot ad, akár egyenesen a ruha viselőjének, vagy egy másik nőnek. A nőkben megjelent a visszajelzés egy adott stílusra és ez által lett ilyen széles a női öltözékskála. Itt felvetődik egy kérdés: miért nem ilyen intenzív a visszajelzés? Talán itt is a "kifelé nő, a másiknak meg befelé" szabály lehet az ok, de nagyobb mértékben a férfiak szemében ez már egy felkérés lehet egy táncra, miközben csak egy öltözködési stílus, vagy egy ruha dicsérete. Itt talán akkor leszögezhetjük, hogy a különböző nézőpont a felelős. De mielőtt ez negatív lenne, szerintem ez teszi az egészet színesebbé és izgalmasabbá, a különbségek.
Azt hiszem sikerült egy kerek képet leírnom, most már ideje nekilátni a kötelező feladatoknak. Kiemelném, hogy tovább is él az a szabály, hogy ez egy általánosítás, amit nevezzünk "Átlaghoz" viszonyítottam, mindig vannak kivételek, viszont hozzászólást nyugodtan lehet írni, vagy e-mailben lehet írni az azelmedefinicioja@gmail.com címre.
2011. november 6., vasárnap
Lefekvés előtt - Női elme sorozat 1. rész
Sok mindenen gondolkodtam, hogy mi történt a héten, miken vagyok túl, bár meg kell hogy mondjam, maximum tanulni szeretek belőle és rögtön a következő heten gondolkozom, hogy mit is lehetne alkotni, csinálni, tanulni. De mindig jó visszagondolni egy két tanulságra, ebből tanulunk, illetve tovább fejtegetünk. Vehetjük ezt hét zárónak.
Mint minden pörgős hét, most is sok impulzus ért. Talán a legfőbb tanulság, hogy maradj összeszedett és ne hagyd el magad. Érdekes, hogy egy ember állapota fél pillanat alatt képes kitükröződni a környezetén. Például nem mosogat el, hanem a kagyló szélére/beleteszi a koszos eszközöket, nem porszívóz fel, vagy nem mos. Valahogy ezekre a kis energia igényű dolgokra, amik maximum 30 perc alatt megvannak mégse jut el az ember. Egyszerűbb lazító dolgokba feledkezni.
Ma felterült egy érdekes téma: a női elme komplex érzései. Egy férfit, ha megkérdeznek, hogy: Elmondaná-e egy mondatban, hogy hogyan működik a női elme?! A válasz ez lenne: "a logika teljes hiánya". És meg kell mondjam igaz, de nem arra kell gondolni, hogy a nők valami kiszámíthatatlan lények, akik akármelyik pillanatban felrobbanhatnak. Férfi szemmel ezt mondhatjuk, de ha elmerülünk az alapokban sok különbséget veszünk észre. Itt nem arra gondolok "hogy a nőknek befelé nő, a férfiaknak meg kifelé" (bár közrejátszik a férfiakkal való kapcsolatban, akár egy semleges kapcsolatról van szó, maga a tény miatt). Az egész agyi alapon működik, mivel egy nő képes komplexebben érezni. Csak hogy egyszerűen érthető legyen. Ha olyan pár, akik szeretik egymást, összevesznek, akkor erős különbséget tehetünk a két nem érzéseiben. A férfi képes lenne akár felrobbantani a fél világot a dühtől mindent figyelnem kívül hagyva. Amennyiben nem teszi akkor nem szuperhős, hogy felrobbantsa és ha meg se próbálja, akkor visszafogja magát, ami már a logikának köszönhető, mert "ha ezt teszed ez lesz a következménye". Mint a matematika, ha A igaz akkor B is igaz lesz (A=>B). Egyértelmű.
De mi zajlik le a nő fejében?! Ezt matematikailag nem lehet definiálni. Először is mert a vitában van egy alap tény amit a nő nem hagy el, hogy szerelmes az adott illetőbe, akivel épp vitatkozik. Ez vitákban nyomós érv és képes ezáltal, akár kompromisszumokra a férfiak javára, tudván, hogy nem fog kedvezni a megállapodás, pedig nagyon szeretné a saját javát. Lényegében egy nő képes az érzéseket vegyíteni, amitől a férfiak (és mondhatjuk, hogy egymás számára is) szeszélyesek lesznek, azaz a logika/matematikával ez nem írható le (amennyiben valakinek sikerülne egy normális egyenletet alkotnia az küldje el e-mailben, mert érdekelne).
Persze a feni példák csak demonstrálás miatt van, egyértelmű az emberek egymás közti különbségekből (személyiségből) adódóan, eltérőek.
Azt hiszem ezzel a témával elindítottam a blog első sorozatát. Bár mondhatnám, hogy nem lesz vége, mert a női elme egy férfi számára olyan mint egy irracionális szám, próbálja racionális számmal eltalálni, de akármennyire pontos, nem fogja tökéletesen eltalálni. Ez egyben a szépsége is a dolognak. Jó éjt Mindenkinek!
Mint minden pörgős hét, most is sok impulzus ért. Talán a legfőbb tanulság, hogy maradj összeszedett és ne hagyd el magad. Érdekes, hogy egy ember állapota fél pillanat alatt képes kitükröződni a környezetén. Például nem mosogat el, hanem a kagyló szélére/beleteszi a koszos eszközöket, nem porszívóz fel, vagy nem mos. Valahogy ezekre a kis energia igényű dolgokra, amik maximum 30 perc alatt megvannak mégse jut el az ember. Egyszerűbb lazító dolgokba feledkezni.
Ma felterült egy érdekes téma: a női elme komplex érzései. Egy férfit, ha megkérdeznek, hogy: Elmondaná-e egy mondatban, hogy hogyan működik a női elme?! A válasz ez lenne: "a logika teljes hiánya". És meg kell mondjam igaz, de nem arra kell gondolni, hogy a nők valami kiszámíthatatlan lények, akik akármelyik pillanatban felrobbanhatnak. Férfi szemmel ezt mondhatjuk, de ha elmerülünk az alapokban sok különbséget veszünk észre. Itt nem arra gondolok "hogy a nőknek befelé nő, a férfiaknak meg kifelé" (bár közrejátszik a férfiakkal való kapcsolatban, akár egy semleges kapcsolatról van szó, maga a tény miatt). Az egész agyi alapon működik, mivel egy nő képes komplexebben érezni. Csak hogy egyszerűen érthető legyen. Ha olyan pár, akik szeretik egymást, összevesznek, akkor erős különbséget tehetünk a két nem érzéseiben. A férfi képes lenne akár felrobbantani a fél világot a dühtől mindent figyelnem kívül hagyva. Amennyiben nem teszi akkor nem szuperhős, hogy felrobbantsa és ha meg se próbálja, akkor visszafogja magát, ami már a logikának köszönhető, mert "ha ezt teszed ez lesz a következménye". Mint a matematika, ha A igaz akkor B is igaz lesz (A=>B). Egyértelmű.
De mi zajlik le a nő fejében?! Ezt matematikailag nem lehet definiálni. Először is mert a vitában van egy alap tény amit a nő nem hagy el, hogy szerelmes az adott illetőbe, akivel épp vitatkozik. Ez vitákban nyomós érv és képes ezáltal, akár kompromisszumokra a férfiak javára, tudván, hogy nem fog kedvezni a megállapodás, pedig nagyon szeretné a saját javát. Lényegében egy nő képes az érzéseket vegyíteni, amitől a férfiak (és mondhatjuk, hogy egymás számára is) szeszélyesek lesznek, azaz a logika/matematikával ez nem írható le (amennyiben valakinek sikerülne egy normális egyenletet alkotnia az küldje el e-mailben, mert érdekelne).
Persze a feni példák csak demonstrálás miatt van, egyértelmű az emberek egymás közti különbségekből (személyiségből) adódóan, eltérőek.
Azt hiszem ezzel a témával elindítottam a blog első sorozatát. Bár mondhatnám, hogy nem lesz vége, mert a női elme egy férfi számára olyan mint egy irracionális szám, próbálja racionális számmal eltalálni, de akármennyire pontos, nem fogja tökéletesen eltalálni. Ez egyben a szépsége is a dolognak. Jó éjt Mindenkinek!
2011. november 3., csütörtök
Fejlődés útja
Csak egy rövid poszt ami most így hirtelen jött, régebben is bennem volt, de most ennek ki kell jönnie.
Lehet le kellene szoknom arról, hogy személyes dolgokról író blogokat olvassak. Annál inkább, ha tudom, hogy olyan írta, aki közel áll hozzám. Vagy csak az utóbbi a baj, mert hatással van rám, ami nem csak végiggondolási és elméletépítési szintre hat. Vagy lehet, hogy tanulnom kell még. Igaz mindig tanulni kell, de lehet, hogy kihagytam valamit. Most olyan érzésem van, mintha az összes elmélet, amit csináltam, hogy közelebb legyek a célhoz, amiért kíváncsi vagyok, összedőlt. Mint Az Eredet című filmben az "álomösszeesés". Mit nem tud okozni az emberben pár sor. Talán ez a fejlődés útja.
Lehet, hogy egy kicsit vak vagyok. Nem látásra, hanem figyelemre. Vagy egyszerűen naiv. Vagy kettő az egyben. Mindegy, azt hiszem ideje egy kicsit újragondolni a dolgokat, minden téren...
Lehet le kellene szoknom arról, hogy személyes dolgokról író blogokat olvassak. Annál inkább, ha tudom, hogy olyan írta, aki közel áll hozzám. Vagy csak az utóbbi a baj, mert hatással van rám, ami nem csak végiggondolási és elméletépítési szintre hat. Vagy lehet, hogy tanulnom kell még. Igaz mindig tanulni kell, de lehet, hogy kihagytam valamit. Most olyan érzésem van, mintha az összes elmélet, amit csináltam, hogy közelebb legyek a célhoz, amiért kíváncsi vagyok, összedőlt. Mint Az Eredet című filmben az "álomösszeesés". Mit nem tud okozni az emberben pár sor. Talán ez a fejlődés útja.
Lehet, hogy egy kicsit vak vagyok. Nem látásra, hanem figyelemre. Vagy egyszerűen naiv. Vagy kettő az egyben. Mindegy, azt hiszem ideje egy kicsit újragondolni a dolgokat, minden téren...
Szakmák gyönyöre
Hát kellene írni most már valamit. A nagy forgatagban és pörgésben az emberben kialakulnak érzések, következtetések, gondolatok. Sőt ezeket mind meg is lehet osztani. Egyetlen dolog ami hátrálhatja a közvetítést, az idő, ami szükséges, hogy ezeket mind leírjuk. Ekkor ütközik a kettő és ha az ember harmóniában van a forgataggal és az idővel akkor mondhatjuk azt, hogy mindenre van ideje. De akármennyire is szeretnénk, nem jut mindenre idő.
De most eltérnék az idő tényétől, mert ez az egyetlen, ami fiktív mértékegységgel rendelkezik. Illetve, ez az amiben nem tudunk biztos lenni, mert nem tudjuk se az elejét, se a végét. Az idő az csak megy és apró szeleteket veszünk ki belőle, amit évnek nevezünk (ez is érdekes, hogy "szelet". Akkor mi az "egész").
Ahogy tanul, újabb témákat tanul és újabb dolgokat tapasztal, annál elmélyültebb és annál érdekesebb dolgokra talál az ember, ha egy kicsit gondolkozik és akár el is vonatkoztat a kliséktől. Talán ezt hívjuk fejlesztésnek. Csak egy példa: ha a Wright fivérek nem lettek volna "kattantak" és nem találták volna ki, hogy lehet repülni az embernek is, amit akkoriban gyakorlatilag "lehetetlennek" tituláltak, akkor ma hol lenne utasszállító repülőgépek, helikopterek, hőlégballonok. Vagy akár Leonardo Da Vinci, aki érdekesebbnél érdekesebb gépeket csinált.
Valahogy minden szakmának megvan a maga gyönyöre. Hallottam olyat, aki kis totyogós korában kitalálta, hogy buszvezető lesz, és amint elérte a megfelelő kort, már ment is a friss jogosítvánnyal, meg a több éves tapasztalattal, amit titokban, valamilyen ismerősnél a busz kormányt ide-oda forgatva, a legnagyobb szórakozással szerezte. Pedig összegezve: "csak egy buszsofőr". Vagy a tanár, aki már iskolás évei alatt azért tanult meg előre majdnem mindent, hogy ha a tanárnő/tanár úr a következő anyaghoz ér, nem elmondhassa helyette, mert "ő tudja", hanem hogy elmondja az anyagot ő is ahogy a tanár mondta társainak, hogy ő is segítse, hogy megértsék. Ez egy szellem.
Páran vannak akiknek "semmihez sincs kedve". Ez nem igaz. A világ kincsestára végtelen és mindig van valami, ami tetszhet valakinek. Egyetlen kérdés az, hogy az ember szerez e tudomást róla. Aki meg nekiáll keresni szinte függően témákat, hogy "mi tetszhet neki", az mindenre azt mondja, hogy nem tetszik neki, mert maga a nem tetszés tetszik neki. Azaz ezzel a ténnyel lesz ő egyedi. Akár még show-man is lehet belőle. Az emberek nagyon tudnak szórakozni az ellentéteken.
Zárásképpen csak hogy el tudjuk képzelni: a TV stúdióban a "nem tetszik semmi" emberhez, akinek legyen X a neve (csak hogy senkit ne sértsek meg) beküldik Z-t, a cukrászt azzal a küldetéssel, hogy szerettesse meg vele a sütést egy torta elkészítésével. Már csak a gondolattól is nevetni lehetne, hogy miket nem közölhetne a tortakészítés közben: "Milyen ez a tészta? Fúj. Vakolatnak se használnám egy lakásfelújításnál." "Ez a krém olyan mint a csiga talpa, össze ne kend a ruhámat vele!" "Hogy lehet ezt a munkát szeretni?! Nem gondoltál már arra, hogy szexuálisan vonzódsz a liszthez? Lehet hogy lisztexuális vagy."
De most eltérnék az idő tényétől, mert ez az egyetlen, ami fiktív mértékegységgel rendelkezik. Illetve, ez az amiben nem tudunk biztos lenni, mert nem tudjuk se az elejét, se a végét. Az idő az csak megy és apró szeleteket veszünk ki belőle, amit évnek nevezünk (ez is érdekes, hogy "szelet". Akkor mi az "egész").
Ahogy tanul, újabb témákat tanul és újabb dolgokat tapasztal, annál elmélyültebb és annál érdekesebb dolgokra talál az ember, ha egy kicsit gondolkozik és akár el is vonatkoztat a kliséktől. Talán ezt hívjuk fejlesztésnek. Csak egy példa: ha a Wright fivérek nem lettek volna "kattantak" és nem találták volna ki, hogy lehet repülni az embernek is, amit akkoriban gyakorlatilag "lehetetlennek" tituláltak, akkor ma hol lenne utasszállító repülőgépek, helikopterek, hőlégballonok. Vagy akár Leonardo Da Vinci, aki érdekesebbnél érdekesebb gépeket csinált.
Valahogy minden szakmának megvan a maga gyönyöre. Hallottam olyat, aki kis totyogós korában kitalálta, hogy buszvezető lesz, és amint elérte a megfelelő kort, már ment is a friss jogosítvánnyal, meg a több éves tapasztalattal, amit titokban, valamilyen ismerősnél a busz kormányt ide-oda forgatva, a legnagyobb szórakozással szerezte. Pedig összegezve: "csak egy buszsofőr". Vagy a tanár, aki már iskolás évei alatt azért tanult meg előre majdnem mindent, hogy ha a tanárnő/tanár úr a következő anyaghoz ér, nem elmondhassa helyette, mert "ő tudja", hanem hogy elmondja az anyagot ő is ahogy a tanár mondta társainak, hogy ő is segítse, hogy megértsék. Ez egy szellem.
Páran vannak akiknek "semmihez sincs kedve". Ez nem igaz. A világ kincsestára végtelen és mindig van valami, ami tetszhet valakinek. Egyetlen kérdés az, hogy az ember szerez e tudomást róla. Aki meg nekiáll keresni szinte függően témákat, hogy "mi tetszhet neki", az mindenre azt mondja, hogy nem tetszik neki, mert maga a nem tetszés tetszik neki. Azaz ezzel a ténnyel lesz ő egyedi. Akár még show-man is lehet belőle. Az emberek nagyon tudnak szórakozni az ellentéteken.
Zárásképpen csak hogy el tudjuk képzelni: a TV stúdióban a "nem tetszik semmi" emberhez, akinek legyen X a neve (csak hogy senkit ne sértsek meg) beküldik Z-t, a cukrászt azzal a küldetéssel, hogy szerettesse meg vele a sütést egy torta elkészítésével. Már csak a gondolattól is nevetni lehetne, hogy miket nem közölhetne a tortakészítés közben: "Milyen ez a tészta? Fúj. Vakolatnak se használnám egy lakásfelújításnál." "Ez a krém olyan mint a csiga talpa, össze ne kend a ruhámat vele!" "Hogy lehet ezt a munkát szeretni?! Nem gondoltál már arra, hogy szexuálisan vonzódsz a liszthez? Lehet hogy lisztexuális vagy."
2011. október 16., vasárnap
Változás
"Minden nap tanul valamit az ember." Ezt kibővíteném: Minden napnak van értelme.
Hirtelen volt egy olyan érzésem, h ma szinte nem csináltam semmit, majd átgondoltam. Matematikai fogalom a semmi, amit egy áthúzott nullával vagy egy egy {} üres halmazzal jelölünk, de ez elmélet és nincs a valóságban. Vannak emberek, akik napokat töltenek törökülésben és enni sem esznek hanem csak ülnek. Mit csinálnak? Az ülésen kívül semmit, látszólag. Mert közben az ember gondolkozik. Saját magát tudja formálni gondolatait és magára figyel, nevezhetnénk saját magunk keresésének is vagy fejlesztésének. Azaz csináltam valamit és annak a valaminek értelme volt, még ha csak egy film vagy egy stand-up fellépés videóját nézi meg az ember.
A városi életben nagyon nagy a pörgés, a rohanás és szinte minden óramű pontossággal ki van számolva. "9től tárgyalás, fél10től tegnapi jelentések átnézése és azok korrigálása engedélyezése, 10től prezentáció tartás az eredményességről és a fejlődésről, 11kor megbeszélés az alkalmazottakkal és technikai problémák megbeszélése, délkor ebéd az étkezőben, fél2kor már a város másik végén üzleti találkozó, ... , este 6kor iroda zárása, biztonsági szolgálatnak való kulcsleadás, elköszönés, 7kor vacsora otthon, 8kor fürdés, 9kor alvás" Persze ez most csak egy vázlat, de keressünk ebben szabadidőt. Az étkezésre nincs elég idő, mert gyakorlatilag a közlekedés kiszámíthatatlan ezért akár a kocsiban eszik az ember és nem is biztos, hogy megfelelő ételt, gondolok itt a gyorsétteremek termékeire, amik nem az egészséget szolgálják. Nincs pihenés, megnyugvás, egy kis idő magunkra. Egyszerűen csak rohan az ember mint egy időzített bomba és ha nem jut el megfelelő időben mindenhova akkor egyszerűen BUUUUMMMM. Felrobban.
Mióta a városban élek hihetetlenül megváltozott az életstíluson, ritmuson, gondolkodásom. A türelmem kevesebb, és jobban fáradt vagyok este, de ezzel szemben jobban törekedem a tökéletességre, hiba gyakorlatilag nem létezhet, mert jönne a bomba. Az érme két oldala. Utóbbi időben gondolkoztam, hogy mi is jó egy jó élethez? Hogy az ember sikeres is legyen, ugyanakkor legyen ideje magára. Ez így úgy hangzik mintha nem mi döntenénk róla. Mi döntünk róla, de valamit valamiért elv alapján ha nem tartjuk az egyensúlyt, akkor valamiből vesztünk. Ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni, sikeres legyen az ember otthon, a munkában és a nyugalomban.
A környezet sok benyomással van ránk és komolyan foglalkozni kell a változásokkal, mert ha az óra mutatója kattan egyet, akkor eltelt egy másodperc és már változás van (persze ezt le lehet szűkíteni ezredmásodpercre is). Ha ezeket a tényezőket összevetjük:
egyensúly + változás => új egyensúly felé törekvés
Mert a paraméter változik.
// Közben lecseréltem az blog logóját, mert az előzőt nem nyitotta meg, csak egy aranyos háromszöges felkiáltó jel jött be, hogy nincs kép. Azaz: "Hiba a mátrixba." Ezzel a lendülettel egy új sablont is vettem.:)
Hirtelen volt egy olyan érzésem, h ma szinte nem csináltam semmit, majd átgondoltam. Matematikai fogalom a semmi, amit egy áthúzott nullával vagy egy egy {} üres halmazzal jelölünk, de ez elmélet és nincs a valóságban. Vannak emberek, akik napokat töltenek törökülésben és enni sem esznek hanem csak ülnek. Mit csinálnak? Az ülésen kívül semmit, látszólag. Mert közben az ember gondolkozik. Saját magát tudja formálni gondolatait és magára figyel, nevezhetnénk saját magunk keresésének is vagy fejlesztésének. Azaz csináltam valamit és annak a valaminek értelme volt, még ha csak egy film vagy egy stand-up fellépés videóját nézi meg az ember.
A városi életben nagyon nagy a pörgés, a rohanás és szinte minden óramű pontossággal ki van számolva. "9től tárgyalás, fél10től tegnapi jelentések átnézése és azok korrigálása engedélyezése, 10től prezentáció tartás az eredményességről és a fejlődésről, 11kor megbeszélés az alkalmazottakkal és technikai problémák megbeszélése, délkor ebéd az étkezőben, fél2kor már a város másik végén üzleti találkozó, ... , este 6kor iroda zárása, biztonsági szolgálatnak való kulcsleadás, elköszönés, 7kor vacsora otthon, 8kor fürdés, 9kor alvás" Persze ez most csak egy vázlat, de keressünk ebben szabadidőt. Az étkezésre nincs elég idő, mert gyakorlatilag a közlekedés kiszámíthatatlan ezért akár a kocsiban eszik az ember és nem is biztos, hogy megfelelő ételt, gondolok itt a gyorsétteremek termékeire, amik nem az egészséget szolgálják. Nincs pihenés, megnyugvás, egy kis idő magunkra. Egyszerűen csak rohan az ember mint egy időzített bomba és ha nem jut el megfelelő időben mindenhova akkor egyszerűen BUUUUMMMM. Felrobban.
Mióta a városban élek hihetetlenül megváltozott az életstíluson, ritmuson, gondolkodásom. A türelmem kevesebb, és jobban fáradt vagyok este, de ezzel szemben jobban törekedem a tökéletességre, hiba gyakorlatilag nem létezhet, mert jönne a bomba. Az érme két oldala. Utóbbi időben gondolkoztam, hogy mi is jó egy jó élethez? Hogy az ember sikeres is legyen, ugyanakkor legyen ideje magára. Ez így úgy hangzik mintha nem mi döntenénk róla. Mi döntünk róla, de valamit valamiért elv alapján ha nem tartjuk az egyensúlyt, akkor valamiből vesztünk. Ezt az egyensúlyt nehéz megtalálni, sikeres legyen az ember otthon, a munkában és a nyugalomban.
A környezet sok benyomással van ránk és komolyan foglalkozni kell a változásokkal, mert ha az óra mutatója kattan egyet, akkor eltelt egy másodperc és már változás van (persze ezt le lehet szűkíteni ezredmásodpercre is). Ha ezeket a tényezőket összevetjük:
egyensúly + változás => új egyensúly felé törekvés
Mert a paraméter változik.
// Közben lecseréltem az blog logóját, mert az előzőt nem nyitotta meg, csak egy aranyos háromszöges felkiáltó jel jött be, hogy nincs kép. Azaz: "Hiba a mátrixba." Ezzel a lendülettel egy új sablont is vettem.:)
2011. október 6., csütörtök
A három mester - Ikon
Mostanában eszembe jutott pár téma lehetőség, amit szabadidőmben fejtegethetnék, de a ma reggel egy üzenet várt a telefonomon, amitől e téma nem lehet más mint a három mesterpéldaképnek egyike, aki elhunyt. Ritkán nevezek meg embereket, inkább valamilyen idézetre vagy jelenetre, mottóra szoktam hegyezni a dolgokat, de most inkább a kapcsolatomról és szemszögemről írnék.
Steve Jobs nevét vagy hallotta valaki az innováció során, amit az Apple csinált, vagy most ismerte meg és tudott meg szinte mindent az életéről. Személyesen nem találkoztam vele (természetesen), de különböző helyekről hallott róla valamilyen sztorit, történetet, információt. Mit ismert meg ezáltal az ember? Egy Ikont. Egy személyt, ami a környezete által terjesztett képpel burkolózott be, de a lényeg, hogy e felhő sok embernek motivációt ad valami új és szebb felé. Sok kritikus és ember foglalkozik az Apple marketingjével, trükkjeivel, gondolataikkal és lépéseikkel, de ezeket a figyelemfelkeltő tényezőket valahogy gerjeszteni kellett, hogy valaki azt mondhassa "ez de durva", "ez nem normális, ilyen nincs". A lényeg a furcsaság, ami körülveszi. Ebben volt ő zseni, a hihetetlen dolgokban.
Nem egy szónoklatát végig hallgattam és egyszerűen lenyűgöző ahogy teljes pontossággal, lépésről lépésre a hatása alá tud vonni embereket. Mert van egy szellem mögötte és nem azért mert jó megjelenésű, mert gazdag, hanem egyszerűen maga tud lenni és ezzel a karizmával lehetetlent tud törni. Emlékszem, amikor rebesgették, hogy lesz Apple telefon és a bejelentés előtti napokban elárasztotta a netet a szimulációk. Majd jött a lepel és olyan látott az ember, amire nem számított. Egy kis fémtégla amely a lehető legfurább volt, mintha valamilyen űrlény hozta volna, majd mielőtt az emberben létrejött volna a döntés, hogy biztos jó ez meggyőzte a népet, mert elhúzta a billentyűzárat. Az emberek csodát láttak a lehető legjobb kézből, mert a kéz tulajdonosa tudta, hogy ennél jobb nincs. Reakció: mindenkinek kellett. Pedig mi volt? Luxuscikk, amivel az ember többnek érezhette magát.
A lényeg, hogy hitt a változásban, abban hogy mindig lehet valami újat hozni a világba. Határtalanság van, ez a végtelen fogott meg. Megláttam a "Lehetetlen nem létezik." mondatot. Az már csak a körítés, hogy maga is hitt a tökéletes termékben (ami már csak marketing miatt) amit a cég csinált. Végezetül egy link az egyik szónoklatáról, érdemes végighallgatni. Egy tökéletes szónoklat, ennél jobban motiválni embert nem lehet. Bocsánat, ennél jobban nagyon nehezen lehet, mert a szabály érvényes: "Lehetetlen nem létezik."
Az ember mindig is tud alkotni és újat hozni. Akár két kőből, akár valami másból.
Steve Jobs nevét vagy hallotta valaki az innováció során, amit az Apple csinált, vagy most ismerte meg és tudott meg szinte mindent az életéről. Személyesen nem találkoztam vele (természetesen), de különböző helyekről hallott róla valamilyen sztorit, történetet, információt. Mit ismert meg ezáltal az ember? Egy Ikont. Egy személyt, ami a környezete által terjesztett képpel burkolózott be, de a lényeg, hogy e felhő sok embernek motivációt ad valami új és szebb felé. Sok kritikus és ember foglalkozik az Apple marketingjével, trükkjeivel, gondolataikkal és lépéseikkel, de ezeket a figyelemfelkeltő tényezőket valahogy gerjeszteni kellett, hogy valaki azt mondhassa "ez de durva", "ez nem normális, ilyen nincs". A lényeg a furcsaság, ami körülveszi. Ebben volt ő zseni, a hihetetlen dolgokban.
Nem egy szónoklatát végig hallgattam és egyszerűen lenyűgöző ahogy teljes pontossággal, lépésről lépésre a hatása alá tud vonni embereket. Mert van egy szellem mögötte és nem azért mert jó megjelenésű, mert gazdag, hanem egyszerűen maga tud lenni és ezzel a karizmával lehetetlent tud törni. Emlékszem, amikor rebesgették, hogy lesz Apple telefon és a bejelentés előtti napokban elárasztotta a netet a szimulációk. Majd jött a lepel és olyan látott az ember, amire nem számított. Egy kis fémtégla amely a lehető legfurább volt, mintha valamilyen űrlény hozta volna, majd mielőtt az emberben létrejött volna a döntés, hogy biztos jó ez meggyőzte a népet, mert elhúzta a billentyűzárat. Az emberek csodát láttak a lehető legjobb kézből, mert a kéz tulajdonosa tudta, hogy ennél jobb nincs. Reakció: mindenkinek kellett. Pedig mi volt? Luxuscikk, amivel az ember többnek érezhette magát.
A lényeg, hogy hitt a változásban, abban hogy mindig lehet valami újat hozni a világba. Határtalanság van, ez a végtelen fogott meg. Megláttam a "Lehetetlen nem létezik." mondatot. Az már csak a körítés, hogy maga is hitt a tökéletes termékben (ami már csak marketing miatt) amit a cég csinált. Végezetül egy link az egyik szónoklatáról, érdemes végighallgatni. Egy tökéletes szónoklat, ennél jobban motiválni embert nem lehet. Bocsánat, ennél jobban nagyon nehezen lehet, mert a szabály érvényes: "Lehetetlen nem létezik."
Az ember mindig is tud alkotni és újat hozni. Akár két kőből, akár valami másból.
2011. október 4., kedd
Összezavartság állapota
Mostanában azt vettem észre, hogy utóbbi bejegyzéseknél egyre jobban érzelmi befolyásoltsága van a mondandómnak. Persze mindig is volt egy háttere, de ez a háttér az utóbbi időben, akarva-akaratlanul előtérbe került, talán azért mert a környezetemben sok dolgot hatványozva érzek. Ennek ellenére igyekszem kevésbe érzelmileg "elfogult" lenni és inkább logikai rendszereket és elgondolásokat írni, nem egy érzelmi vonalat logikai értelembe szorítani, kisebb-nagyobb sikerrel.
De ahogy ezek a hatványa egyre nagyobb annál inkább befolyással van az életre. Most inkább logikai szempontból mint érzelmi szögből szeretnék az összezavartság fogalma köré köröket húzni, minél nagyobb közelítéssel. Mi is az az összezavartság? Erre egy matematikai (nevezhetjük akár informatikai) struktúrát írnék le. Legyen a szituáció "a" jelölésű. Ennek működése két eredményhez vezet "X" és "Y" (persze vehetünk több eredményt, de most elég kettő). Tegyük fel azt is, hogy "X" és "Y" nem az hogy nem egyenlőek, hanem teljesen ellentétesek. Például "X"="IGAZ" és "Y"="HAMIS", egyszerűen ellentétesek. Ha az "a"-t le kell írni, akkor informatika/matematika egyszerűen le tudja írni "a"=2, igaz vagy sem. De ha ez átvisszük elméleti síkra amit nem lehet ilyen egyszerűen leírni (nevezzük ezt érzelemnek). Itt eszembe jut, amit a Mátrix harmadik részében mondott az egyik karakter: "Mi az a szerelem? Nem tudjuk definiálni, hanem a lényeg a mögötte húzódó gondolat." Lehet, hogy nem így volt pontosan, de a tartalom benne van. Akkor mi is az az összezavartság? Amikor "a"="X" és "a"="Y". Mindkettő igaz, de mégis ellentétesek. Erre a számítógép kidob egy "FATAL ERROR" kiírást, de az ember nem áll le, hanem valamelyik eredmény felé próbál húzni, de hogy ne legyen ez egyszerű, ebbe a külső tényezők bele szólhatnak (ha hagyjuk).
Életünk szépsége és bűvölete ebben rejlik, mert hogy annak ellenére, hogy kitaláltunk pár informatikai rendszert (amik hasonlóak egymáshoz alapokban) és valós életünket próbáltuk leírni, nem fogunk tudni könnyen döntéseket hozni, százalékosítani, hogy melyik igaz (mondjuk 60%-ban). De néha nem egyszerű.:)
De ahogy ezek a hatványa egyre nagyobb annál inkább befolyással van az életre. Most inkább logikai szempontból mint érzelmi szögből szeretnék az összezavartság fogalma köré köröket húzni, minél nagyobb közelítéssel. Mi is az az összezavartság? Erre egy matematikai (nevezhetjük akár informatikai) struktúrát írnék le. Legyen a szituáció "a" jelölésű. Ennek működése két eredményhez vezet "X" és "Y" (persze vehetünk több eredményt, de most elég kettő). Tegyük fel azt is, hogy "X" és "Y" nem az hogy nem egyenlőek, hanem teljesen ellentétesek. Például "X"="IGAZ" és "Y"="HAMIS", egyszerűen ellentétesek. Ha az "a"-t le kell írni, akkor informatika/matematika egyszerűen le tudja írni "a"=2, igaz vagy sem. De ha ez átvisszük elméleti síkra amit nem lehet ilyen egyszerűen leírni (nevezzük ezt érzelemnek). Itt eszembe jut, amit a Mátrix harmadik részében mondott az egyik karakter: "Mi az a szerelem? Nem tudjuk definiálni, hanem a lényeg a mögötte húzódó gondolat." Lehet, hogy nem így volt pontosan, de a tartalom benne van. Akkor mi is az az összezavartság? Amikor "a"="X" és "a"="Y". Mindkettő igaz, de mégis ellentétesek. Erre a számítógép kidob egy "FATAL ERROR" kiírást, de az ember nem áll le, hanem valamelyik eredmény felé próbál húzni, de hogy ne legyen ez egyszerű, ebbe a külső tényezők bele szólhatnak (ha hagyjuk).
Életünk szépsége és bűvölete ebben rejlik, mert hogy annak ellenére, hogy kitaláltunk pár informatikai rendszert (amik hasonlóak egymáshoz alapokban) és valós életünket próbáltuk leírni, nem fogunk tudni könnyen döntéseket hozni, százalékosítani, hogy melyik igaz (mondjuk 60%-ban). De néha nem egyszerű.:)
2011. szeptember 26., hétfő
A dobókocka 3-as oldala
Dobókocka egy érdekes eszköz, sok oldala van mindegyik egy adott értékhez rendelve de egy szabályt figyelembe véve: a szemközti oldalaik összege 7. Valószínűleg a egyenlő esélyek miatt, bár ez bebizonyítható, hogy nem. Persze csinálnak profi kockákat kaszinóknak, hogy minden "tisztességesen" menjen, de akkor is ott van az ellenőrzés hibaaránya, ami pici és minden kockában benne van, de most nem ez a lényeg...
Miért a 3as oldala? Mert talán ez írja le a mostani érzésemet, állapotomat. Olyan 6-ból 3as. A közép alatt egy kicsivel. Pedig sok minden történik az emberrel egy hónap alatt. Főképpen, ha minden felpörög és begyorsul körülötte.
Szerencsére megint került a kezeim közé egy számítógép, amiről újra tudok írni (viszont a magazin továbbra se kerül vissza havi szinten, mert még nincs keret rá) és remélem gyakrabban sikerül, de jön a "de". DE nincs sok szabadidőm, a környezet amellett hogy teljesen megváltozott és nem mondhatni, hogy rossz irányba, de olyan mértékben felpörgött, hogy minden felhatványozódott. A 3-asból 81, a 2-esből meg 256. A városi élet hátránya és szépsége.
De ez így túl pozitív, akkor miért "csak" 3-as. Mert van az embernek egy világa, a belső rendszere, amit ahogy növekszik, úgy fejleszt, tökéletesít, számításba vesz egyre több dolgot. Mint a fagyi vásárlása: gyerekként a szülőknek csak annyit mondunk a pult előtt, hogy "CSSSOKKKIIITTTT!!!!" (amire az fagyis néni vagy bácsi elmosolyogva merít egy gombócot a tölcsérbe és odaadja). De így nagyobb emberként (nem mondom, hogy felnőtt, mert az ember sose nőjön ki a gyerekkorból) már megállunk a pult előtt, végignézzük a kínálatot és ha még mindig csokis fagyit szeretnénk, megnézzük, hogy milyen a színe, mennyire csokis, friss, és vannak-e darabkák benne, vagy valami dísz jár-e hozzá. Majd azt mondjuk "Egy gombóc csokoládés fagyit kérek szépen." Szóval a cél ugyanaz, de már megfontoltabban kértünk. De a megfontoltság nem a kérek függvénye.
Az életben sok döntést hozunk, kezdve az egyszerű fagyin vagy sütin át az autóig saját lakásig, netán céges döntésekről, ami sok ember jövője is függhet egészen a saját belső lelki dolgainkig. Amit most kiemelnék, az a lelki dolog és ettől 3-as a dobókocka. Mert külső látszatra csak egy dolgozó/tanuló ember vagyunk, aki vagy sikeres és tisztelt a szakmájában, vagy jó tanuló és gyorsan tanul, de ott van a belső lélek, amit saját magunknak tartunk meg, illetve benne élünk. Itt már van egy olyan tényező, ami a tanulmányokban (a munka előzményeiben) nincs meg. Ez az előítéletek és a változás. Mert hogy egy robbanás 2000 év múlva is a mai fizikai szabályok szerint fog történni, de a lelki dolgok már nem egymásra épülő tanulmányokról, hanem egy bonyolultan összeszőtt rendszerből, amit mondhatni mindent mindennel összeköt. Idő során egyre több tényező jön és egyre bonyolultabb szerkezet lesz. Ehhez még a konklúziók és a következtetések jönnek. A végén rendezni kell a sorokat. Most egy kicsit eltértem a céltól a gondolatsornak.
Az életben sok döntést kell meghozni és minden egyes döntés célt szolgál, amik nem rossz indulatból születettek, hanem a fejlődés egy lépéséért. Minden pillanatból tanulunk és fejődünk. Ezekért a szép emlékképekeért gyűjtjük, hogy minél szebb legyen a fotóalbum.
Egy, megérett a megy.
Kettő, és
van amikor komoly döntéseket kell hozni, nem egyszerű.
Miért a 3as oldala? Mert talán ez írja le a mostani érzésemet, állapotomat. Olyan 6-ból 3as. A közép alatt egy kicsivel. Pedig sok minden történik az emberrel egy hónap alatt. Főképpen, ha minden felpörög és begyorsul körülötte.
Szerencsére megint került a kezeim közé egy számítógép, amiről újra tudok írni (viszont a magazin továbbra se kerül vissza havi szinten, mert még nincs keret rá) és remélem gyakrabban sikerül, de jön a "de". DE nincs sok szabadidőm, a környezet amellett hogy teljesen megváltozott és nem mondhatni, hogy rossz irányba, de olyan mértékben felpörgött, hogy minden felhatványozódott. A 3-asból 81, a 2-esből meg 256. A városi élet hátránya és szépsége.
De ez így túl pozitív, akkor miért "csak" 3-as. Mert van az embernek egy világa, a belső rendszere, amit ahogy növekszik, úgy fejleszt, tökéletesít, számításba vesz egyre több dolgot. Mint a fagyi vásárlása: gyerekként a szülőknek csak annyit mondunk a pult előtt, hogy "CSSSOKKKIIITTTT!!!!" (amire az fagyis néni vagy bácsi elmosolyogva merít egy gombócot a tölcsérbe és odaadja). De így nagyobb emberként (nem mondom, hogy felnőtt, mert az ember sose nőjön ki a gyerekkorból) már megállunk a pult előtt, végignézzük a kínálatot és ha még mindig csokis fagyit szeretnénk, megnézzük, hogy milyen a színe, mennyire csokis, friss, és vannak-e darabkák benne, vagy valami dísz jár-e hozzá. Majd azt mondjuk "Egy gombóc csokoládés fagyit kérek szépen." Szóval a cél ugyanaz, de már megfontoltabban kértünk. De a megfontoltság nem a kérek függvénye.
Az életben sok döntést hozunk, kezdve az egyszerű fagyin vagy sütin át az autóig saját lakásig, netán céges döntésekről, ami sok ember jövője is függhet egészen a saját belső lelki dolgainkig. Amit most kiemelnék, az a lelki dolog és ettől 3-as a dobókocka. Mert külső látszatra csak egy dolgozó/tanuló ember vagyunk, aki vagy sikeres és tisztelt a szakmájában, vagy jó tanuló és gyorsan tanul, de ott van a belső lélek, amit saját magunknak tartunk meg, illetve benne élünk. Itt már van egy olyan tényező, ami a tanulmányokban (a munka előzményeiben) nincs meg. Ez az előítéletek és a változás. Mert hogy egy robbanás 2000 év múlva is a mai fizikai szabályok szerint fog történni, de a lelki dolgok már nem egymásra épülő tanulmányokról, hanem egy bonyolultan összeszőtt rendszerből, amit mondhatni mindent mindennel összeköt. Idő során egyre több tényező jön és egyre bonyolultabb szerkezet lesz. Ehhez még a konklúziók és a következtetések jönnek. A végén rendezni kell a sorokat. Most egy kicsit eltértem a céltól a gondolatsornak.
Az életben sok döntést kell meghozni és minden egyes döntés célt szolgál, amik nem rossz indulatból születettek, hanem a fejlődés egy lépéséért. Minden pillanatból tanulunk és fejődünk. Ezekért a szép emlékképekeért gyűjtjük, hogy minél szebb legyen a fotóalbum.
Egy, megérett a megy.
Kettő, és
van amikor komoly döntéseket kell hozni, nem egyszerű.
2011. július 27., szerda
Mr. 5%
Az ember mindig tanul, bövíti tudását, más szakterületeket, más nyelveket tanul. De így elgondolkodva, a tanult anyagokból: Mennyit használok fel? A válasz Nagymamám szerint 5%.
Reflexkérdés: Akk miért nem lehet csak azt az 5%-ot megtanulni és a maradék 95% más hasznos dolgokra legyen felhasználva. Reflexválasz: Te tudod, hogy mely 5%-ot fogod használni?
Most felvázoltam az elméletet, de így leülve, valóságosan én mennyit használtam fel a munkáim során. Annak ellenére, hogy dolgoztam a szakmámban, meg még fél millió helyen, nem hiszem, hogy akárhol 5%-nál több lett volna, vagy akár elértem volna 2-öt. Kivéve talán a promocióknál, ahol én találtam ki valamit, hogy a kérdezőnek válaszoljak és ne tünjön fel neki, hogy nekem sincs ötletem a válaszra (amit talán a gyártó se tud...). Nevezhetem ezt blöffnek, vagy bejön vagy nem. De ez se tanult dolog, hanem feltaláló képesség, hogy "az valószínűleg úgy van és én teljesen biztos vagyok benne". Igaz, ötletem se volt, de ha kitettek a színpadra, ne én legyek a hülye.
Bár ha ezt jó helyen teszem akkor jó pénzt lehetne keresni...talán.:) Csak hogy Hofi Gézától idézzek: "Én vagyok a hülye és pont én vagyok megvilágítva."
Összegezve, akkor miért is érdemes tanulni? Válaszként jöjjön egy kis matek:
Ha én eladok valamit 100 pénzért, annak én az 5%-át kapom, azaz 100-ból én 5öt kapok. De ha én minél több 100 pénzes dolgot adok el, annyiszor 5 pénzt kapok. 1000 nél 50, 2000nél 100 és így tovább...
Azaz minél több hülyeséget tanulsz, annál okosabb leszel!
Reflexkérdés: Akk miért nem lehet csak azt az 5%-ot megtanulni és a maradék 95% más hasznos dolgokra legyen felhasználva. Reflexválasz: Te tudod, hogy mely 5%-ot fogod használni?
Most felvázoltam az elméletet, de így leülve, valóságosan én mennyit használtam fel a munkáim során. Annak ellenére, hogy dolgoztam a szakmámban, meg még fél millió helyen, nem hiszem, hogy akárhol 5%-nál több lett volna, vagy akár elértem volna 2-öt. Kivéve talán a promocióknál, ahol én találtam ki valamit, hogy a kérdezőnek válaszoljak és ne tünjön fel neki, hogy nekem sincs ötletem a válaszra (amit talán a gyártó se tud...). Nevezhetem ezt blöffnek, vagy bejön vagy nem. De ez se tanult dolog, hanem feltaláló képesség, hogy "az valószínűleg úgy van és én teljesen biztos vagyok benne". Igaz, ötletem se volt, de ha kitettek a színpadra, ne én legyek a hülye.
Bár ha ezt jó helyen teszem akkor jó pénzt lehetne keresni...talán.:) Csak hogy Hofi Gézától idézzek: "Én vagyok a hülye és pont én vagyok megvilágítva."
Összegezve, akkor miért is érdemes tanulni? Válaszként jöjjön egy kis matek:
Ha én eladok valamit 100 pénzért, annak én az 5%-át kapom, azaz 100-ból én 5öt kapok. De ha én minél több 100 pénzes dolgot adok el, annyiszor 5 pénzt kapok. 1000 nél 50, 2000nél 100 és így tovább...
Azaz minél több hülyeséget tanulsz, annál okosabb leszel!
2011. július 24., vasárnap
A visszacsapó reflexíj
Régen írtam és igazából, most is csak futólag, hogy összeszedjem a gondolataim. Egy elmefutatás.
Gyerekkoromban tanultam a címnek adott különleges íjról. Hogy miért jegyeztem meg? A "visszacsapó" szó megfogott, miért csap vissza? Ha ellőnek egy nyilat akk megcsapja az embert is? Miért csap vissza?
Ezt a kérdést elraktároztam és igazából néha néha egy-egy modellbe építettem bele. És van amikor eljön a pillanat, hogy nem egy modell darabka, hanem maga a struktúra, maga a modell. Csak idáig nem volt részletezve.
A legfontosabb részlet amit kihagytam, az idő. Mert ha ellősz valamit, annak idő kell, hogy visszatérjen. A visszacsapásnak van útja és ideje, ami alatt megteszi. A másik, hogy a lővést lehet hogy más lötte, ergo más tetteinek eredményét kapjuk. Lehet itt gondolni akár a cégtől elbocsáltott fönök utódja megkapja az elődje sarát. Hát úgy néz ki, hogy én is kaptam valamit, amit nem mondanék sárnak, mert nem az, viszont valami olyan aminek nem örül az ember, föleg ha az egyszerű visszacsapáson túl lát. Ezt tetözve még jönnek a szabályok, mely saját magunk korrigálására és tökéletesitésére hoztuk létre.
Konklúzió röviden: nem csak magadnak kell kihívást létrehozni, hanem mást is feldolgozni, föleg ha már szabályba ütközik. Igaz a szabály kerülhető, de mégis ott van, hogy megkerültem.
Konklúzió 3 szóban: Keménynek kell lenni.
Konklúzió 2 szóban: b**** ***!!!
Konklúzió 1 szóban: f*****at...
A csillagért bocsánat, de most kellett.
Gyerekkoromban tanultam a címnek adott különleges íjról. Hogy miért jegyeztem meg? A "visszacsapó" szó megfogott, miért csap vissza? Ha ellőnek egy nyilat akk megcsapja az embert is? Miért csap vissza?
Ezt a kérdést elraktároztam és igazából néha néha egy-egy modellbe építettem bele. És van amikor eljön a pillanat, hogy nem egy modell darabka, hanem maga a struktúra, maga a modell. Csak idáig nem volt részletezve.
A legfontosabb részlet amit kihagytam, az idő. Mert ha ellősz valamit, annak idő kell, hogy visszatérjen. A visszacsapásnak van útja és ideje, ami alatt megteszi. A másik, hogy a lővést lehet hogy más lötte, ergo más tetteinek eredményét kapjuk. Lehet itt gondolni akár a cégtől elbocsáltott fönök utódja megkapja az elődje sarát. Hát úgy néz ki, hogy én is kaptam valamit, amit nem mondanék sárnak, mert nem az, viszont valami olyan aminek nem örül az ember, föleg ha az egyszerű visszacsapáson túl lát. Ezt tetözve még jönnek a szabályok, mely saját magunk korrigálására és tökéletesitésére hoztuk létre.
Konklúzió röviden: nem csak magadnak kell kihívást létrehozni, hanem mást is feldolgozni, föleg ha már szabályba ütközik. Igaz a szabály kerülhető, de mégis ott van, hogy megkerültem.
Konklúzió 3 szóban: Keménynek kell lenni.
Konklúzió 2 szóban: b**** ***!!!
Konklúzió 1 szóban: f*****at...
A csillagért bocsánat, de most kellett.
2011. június 8., szerda
Válasz: következmények
Az elmúlt egy hónapban sok minden történt, és sok hatás ért, ami sok következtetéshez jutatott. Nehezen találtam időt és egy indító mondatot, hogy írjak valami kereket, de most így vasalás közben elmélkedett az ember és felmerült egy kérdés, amin el tudtam rendesen gondolkozni.
Mi a jó döntés?
Igazából ilyen kérdés nem is létezik, mert, ahogy egy filmben mondva volt, csak "ár és következmény van". Pontosabban a következménynek van egy ára. Ebből kiindulva nincs más kérdés egy döntés meghozásában: megéri-e. Vannak kis döntések, amik sokat változtathatnak, illetve nagyok, amelyek kevésbe. Pont keresztben írtam, mert lényegében az ilyen döntések beláthatatlanok. Matematikailag felvázolva van egy egyenlet, amibe oldalanként 20-20 számot adunk össze, illetve vonunk ki egymásból és a kérdés az, hogy mikor lesz egyenlő. Ha egy paraméter megváltozik, akár egy picit is, onnantól nincs egyenlőség, és ezt a sok paramétert se befolyásolni, se megjósolni nem lehet.
Akkor felmerül a kérdés, hogyan döntsek. A legegyszerűbb, amikor az ember felír egy lapra két oszlopot: "A" opció, "B" opció, aztán jöhet az előnyök és hátrányok felírása az egyes oszlopokba. Amikor egy könyvet is megírtuk és az első húsz dologra már nem is emlékszünk, kiderül, hogy nem jutottunk semerre. Erre szokták mondani "dönts helyesen". Mi szerint? Erre a legtöbben "a szíved szerint" választ adják, ami igaz is lehet, miután a döntést meghoztad, meg is érted, hogy miért az az opció volt a jó döntés. Van, amikor egy döntés hiba lehet, de a hibák kijavításáról talán máskor.
2011. május 5., csütörtök
Társalgás pozitívuma (elmaradt cikk II.)
Társalgás pozitívuma
Manapság az internetes közösséghálók átvették a normális szocializálódást, és az élőben beszélgetés hihetetlenül visszaszorult. Ha hazamegy az ember, belép a portálra és csak kattint ameddig álmos nem lesz. Azt hisszük, hogy ez kapcsolattartás, de nem.
Pontosabban egy nagyon alacsony forma, mint a postai levél. Kicsit személyesebbnek van beállítva, mert az internetnek köszönhetően kevesebb, mint 3 másodperc alatt megkapjuk a levelet. Az érzés olyan, mint ha előttünk lenne, de egy valamit elfelejtünk, az emberi gesztusokat és reakciókat, amiket igaz, pótolni próbálunk „smile”-k formájában: J ;) :D :S :@ L :-o, és a többi 2 millió… Lassan jöhet a következő generációs billentyűzet, amin ezek a motívumok egy-egy külön billentyűként fognak szerepelni.
Persze, mint mindennek, ennek is megvan a maga előnye. A közösségi hálók gyors tömegkommunikációt tesznek lehetővé. Ha egy rendezvényről van szó, pillanatok alatt sok kérdés megválaszolható és megoldható. Jó reklámfelület, mert mindenki látja. Pillanatok alatt mindenki értesül egy változásról és olyan gyorsan megoldható egy találkozó.
Továbbá az embernek egy kicsit más stílust ad, talán mondhatjuk, hogy vagányabb lesz. Élő beszélgetések során az ember hordoz magával pár tényezőt: a kinézetét és a gesztusait. Ezeken a portálokon ezek háttérbe vannak szorítva (például, ha csak egy képet teszünk magunkról egy beállított képként) vagy teljesen eltüntetve. Ez egyes embereknek önbizalmat adhat, mert a számítógép előtt nem kaphatja meg azokat a negatív gesztusokat, amiket amúgy élőben depressziót okozna neki. A teljes szabadság és uralom karakterünk felett. De ez nem nevezhető pozitívumnak.
A közösségi portálok egy szocializálódási első lépcső, hogy az ember elkezdjen kapcsolatokat építeni, illetve szervezni valamit, amit élőben folytathat, úgy hogy teljesen elfogadja önmagát és másokat. Most mindenki mondhatja, hogy én nem vagyok ilyen. Akkor lenne két kérdésem: napi hány órát ülsz ilyen portálok előtt? Mennyi időt töltesz a munka vagy a suli után nem a számítógép előtt? Ez az irány, amerre megyünk, és ez jelenősen befolyásolni fogja a jövőnket.
Befejezetlen múlt (nem megjelent cikk I.)
Amikor fiatal az ember, azt gondolja, hogy amint felnő, képes megváltani a világot. Minden szép lesz és jó. Néhány dologhoz hozzá is fog, de amikor nehézségekbe ütközik, azonnal abbahagyja és lemond róla, azon az alapon, hogy „neki ez nem megy”. Kérdésem, mi lett volna, ha a járásra is ezt mondtad volna? Nehéz, ezért nem megyek. De megtanultad, azért mert ezt muszáj volt. Kényszerre hagyatkozik ennél az ember, de igazából csak egy döntés. Nem csinálom meg, vagy ha beleszakadok is, de megcsinálom?
Vannak pályák, amiket azért fejezünk be, mert nem tehetjük. Megszűnt a lehetőségünk, tényleg és végleg. Itt gondolok akár egy focista karrierjére, akinek volt egy balesete és soha többet nem állhatott a pályára. Ezek azok a pontok, amikor fel kell hagyni és egy másik vágányt kell választani, hogy azon zakatoljon a vonatunk tovább.
De vannak olyan „befejezettnek ítélt” dolog, amit csak megpecsételtünk, hogy ez nem megy és vége. Ezt nehéz kideríteni, inkább egy önelemzéssel jöhetünk rá, hogy egyszerűen csak kifogást kerestünk és nem fejeztük be azt, amit elkezdtünk. A „befejezetlen múlt” nem más, mint egy menekvés a nehézségek elől, egy eredménye a „nem megy”-nek. Sajnos ezeket, lehet, hogy a későbbiek során fel kell vállalni és szembe kell nézni az elmaradással. Röviden a „befejezetlen múlt” visszacsap.
Van egy olyan kategória, ami elég ritka, de előfordul, hogy nem mi szakítottuk félbe, hanem egy másik személy. Ez felmerülhet és hiába, hogy oldani próbáltunk rajta, de nem ment. Ez visszacsaphat ugyanabba a problémába. Ekkor van egy kis részleg, az „eldobás”, amit egy vészkijáratnak, egy menekülésnek mondhatunk a tény elől hogy tényleg megoldhatatlan, mert mondjuk, a másik személy nem változik, akár mit is teszünk.
Múltbeli tetteink nagymértékben befolyásolják jelenünket, és jövőnket, akár mennyire is szeretnénk, hogy ne. Magunkat megtagadni, letagadni reakcióinkat nem tudjuk, reakcióink a múltbeli élményektől függ (gondolok itt egy olyan eseményre, mint például egy disznóvágás látványa gyerekkorban és felnőttként furcsán védelmezni kezdi a disznót, ha meglátja), ez által a múlt hat ránk, és ha ezt befejezetlenül hagytuk, az még többet hathat és problémát akaszthat a nyakunkba.
Feszültségek tetőfoka
Az életünk, korunkhoz és állásunkhoz mérten, egyre nagyobb stressznek és feszültségnek vagyunk kitéve, amit már kényszerből, de levezetünk valahogy.
Mindenkin máshogy jön ki és hol tudja tartani magát és önmagában vagy önmagán vezeti le (gondolok itt az evésre, futásra, filmezésre, stb.) vagy hogy jusson belőle másnak, mindenkinek oszt egy szeletet a torából és a másik arcára keni. Ez lehet egy főnöknél, aki az alkalmazottain vezeti le vagy akár egy családon belüli veszekedés, cél "hogy te is érezd". Vannak, akik ezt magukban tartják, nevezhetjük önsanyargató típusnak.
Most elgondolkozom azon, hogy hova sorolnám magam. Talán az önmagán levezetőnek, de ez nem lenne igaz, mert akármennyire is szeretném magamnak tartani a saját dolgaimat (mert én csináltam, vagy én kaptam) más is részesülhet belőle, persze nem úgy hogy "milyen lenne, ha ez és ez történne veled" direkt hatva az érzelmeire, de egy erősebb leszólás vagy beszólás, amit nem is nevezhetnénk jó feszültségoldásnak (akár mert nagyobb kárt is tehetünk magunknak).
Akármilyen feszültség is ér, nem éri meg. 1. magunkat hergeljük, hogy gondolkozni se tudjunk, és egy ösztönlénnyé váljunk. 2. környezetünknek se éri meg. 3. ha meg muszáj, akkor is "tartsd meg magadnak", de szabadulj meg tőle.
Mindenkin máshogy jön ki és hol tudja tartani magát és önmagában vagy önmagán vezeti le (gondolok itt az evésre, futásra, filmezésre, stb.) vagy hogy jusson belőle másnak, mindenkinek oszt egy szeletet a torából és a másik arcára keni. Ez lehet egy főnöknél, aki az alkalmazottain vezeti le vagy akár egy családon belüli veszekedés, cél "hogy te is érezd". Vannak, akik ezt magukban tartják, nevezhetjük önsanyargató típusnak.
Most elgondolkozom azon, hogy hova sorolnám magam. Talán az önmagán levezetőnek, de ez nem lenne igaz, mert akármennyire is szeretném magamnak tartani a saját dolgaimat (mert én csináltam, vagy én kaptam) más is részesülhet belőle, persze nem úgy hogy "milyen lenne, ha ez és ez történne veled" direkt hatva az érzelmeire, de egy erősebb leszólás vagy beszólás, amit nem is nevezhetnénk jó feszültségoldásnak (akár mert nagyobb kárt is tehetünk magunknak).
Akármilyen feszültség is ér, nem éri meg. 1. magunkat hergeljük, hogy gondolkozni se tudjunk, és egy ösztönlénnyé váljunk. 2. környezetünknek se éri meg. 3. ha meg muszáj, akkor is "tartsd meg magadnak", de szabadulj meg tőle.
2011. április 28., csütörtök
Nem egyszerű...
Hát igen, mondanom se kell, hogy sajnos az áprilisi szám már elmaradt és a mosti helyzetet tekintve májusi sem lesz. Még április elején nekiálltam a e havi szám megírásának, az ötletek megvoltak, már csak kifejteni kellene őket. Ekkor szólt közben az élet. Mint múlt hónapban már megtörtént (akkor csak késéssel), felléptek technikai próblémák és az időbeosztás is sikeresen közrejátszott. Mondhatnám, hogy lusta voltam megcsinálni, de nem, más dolgok közbeszóltak, de eszembe tartottam és most egy kicsit mellékvágányra helyeztem a magazint, sanjos. Nem örülök neki, mert szeretem csinálni. Így most rájöttem, hogy a magazin nem lesz havi bontásban, hanem a legjobb ha egyenlőre itt, cikkekben jelenik meg. Itt is le tudom írni, de a magazin kinézete mégis jobban tetszik megtördelve, képekkel tarkítva.
Napokon belül a megírt cikkeket közzéteszem és elnézést kérek a késésért és az elmaradásokért, igyekszem pótolni.
Napokon belül a megírt cikkeket közzéteszem és elnézést kérek a késésért és az elmaradásokért, igyekszem pótolni.
2011. március 15., kedd
AED magazin márciusi száma
Késéssel, de íme a márciusi szám:
Az alábbi linken Adobe Reader segítségével olvashatjátok:
AzElmeDefiniciojaMagazin_I_3_1103.pdf
Az alábbi linken Adobe Reader segítségével olvashatjátok:
AzElmeDefiniciojaMagazin_I_3_1103.pdf
Dobókocka
Kedves Olvasók!
Tehnikai próblémák léptek fel az utóbbi időben, így se bejegyzés, se a márciusi száma a magazinnak nem jelent meg. Ez úton elnézést kérünk és igyekszünk, hogy a továbbiakban ez ne forduljon elő.
A márciusi szám meg fog jelenni legkésöbb holnapig!
Üdvözlettel:
M. G.
Tehnikai próblémák léptek fel az utóbbi időben, így se bejegyzés, se a márciusi száma a magazinnak nem jelent meg. Ez úton elnézést kérünk és igyekszünk, hogy a továbbiakban ez ne forduljon elő.
A márciusi szám meg fog jelenni legkésöbb holnapig!
Üdvözlettel:
M. G.
2011. március 5., szombat
Befolyásoltság hite
Vagy nevezhetnénk egyszerűen mahinációnak. Most egy gondolatsort írnék le, aminek a végszüleménye a befolyásoltság.
Vegyünk alapul egy személyt, ennek van egy alaphelyzete (nevezhetjük kiinduló pontnak), majd ehhez erős ingereket és érzelmeket párosítunk (pl. egy ember által). Ekkor az alap eltolódik az érzelmek irányába, aminek reakciója képpen kapunk egy végpontot.
Lépjünk tovább. a személyhez társítsunk még egy személyt, aki közeli hozzátartozó és az alap szituációt ismeri csak. Majd hirtelen, rövid idő alatt eljutunk a végponthoz. Mi játszódik le a hozzátartozó fejében?
a.) Ha tudatában van a változással és képes alkalmazkodni, akkor minden megy tovább.
b.) Ha tudatában van a változással, de nem annyira képes alkalmazkodni, ergo ellenreakció.
c.) Nem érti a változást, de nem érdekli, akkor alkalmazkodik az új helyzethez.
d.) Nem ért semmit és ez zavarja, ergo ellenreakció.
Az ellenreakció micsoda? A régi alaphelyzet visszaállítására törekvés, ill. a társ megkapja a kivánt impulzust, amit mindig megkapott az alaphelyzetben. Mit teszünk ennek érdekében?
a.) a társ "korlátozást" vet be, ami által a személy reakciója szintén ellenreakció. Eredmény: összeomlás.
b.) a társ "vádol", (pl. a mahináltság vádja). Ez egy mentális támadás, ami illuziót generálhat, pontosabban már generált.
c.) a legvégső eset a társ "kényszere", amikor nem akarja megérteni a változást, de köteles együttélni vele.
Ha mindhármat megnézzük, mit találunk? Bofolyásoltságot. Vagy a személy vagy a társ, de alkalmazkodni köteles valamilyen formában.
Vegyünk alapul egy személyt, ennek van egy alaphelyzete (nevezhetjük kiinduló pontnak), majd ehhez erős ingereket és érzelmeket párosítunk (pl. egy ember által). Ekkor az alap eltolódik az érzelmek irányába, aminek reakciója képpen kapunk egy végpontot.
Lépjünk tovább. a személyhez társítsunk még egy személyt, aki közeli hozzátartozó és az alap szituációt ismeri csak. Majd hirtelen, rövid idő alatt eljutunk a végponthoz. Mi játszódik le a hozzátartozó fejében?
a.) Ha tudatában van a változással és képes alkalmazkodni, akkor minden megy tovább.
b.) Ha tudatában van a változással, de nem annyira képes alkalmazkodni, ergo ellenreakció.
c.) Nem érti a változást, de nem érdekli, akkor alkalmazkodik az új helyzethez.
d.) Nem ért semmit és ez zavarja, ergo ellenreakció.
Az ellenreakció micsoda? A régi alaphelyzet visszaállítására törekvés, ill. a társ megkapja a kivánt impulzust, amit mindig megkapott az alaphelyzetben. Mit teszünk ennek érdekében?
a.) a társ "korlátozást" vet be, ami által a személy reakciója szintén ellenreakció. Eredmény: összeomlás.
b.) a társ "vádol", (pl. a mahináltság vádja). Ez egy mentális támadás, ami illuziót generálhat, pontosabban már generált.
c.) a legvégső eset a társ "kényszere", amikor nem akarja megérteni a változást, de köteles együttélni vele.
Ha mindhármat megnézzük, mit találunk? Bofolyásoltságot. Vagy a személy vagy a társ, de alkalmazkodni köteles valamilyen formában.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)