Hát kellene írni most már valamit. A nagy forgatagban és pörgésben az emberben kialakulnak érzések, következtetések, gondolatok. Sőt ezeket mind meg is lehet osztani. Egyetlen dolog ami hátrálhatja a közvetítést, az idő, ami szükséges, hogy ezeket mind leírjuk. Ekkor ütközik a kettő és ha az ember harmóniában van a forgataggal és az idővel akkor mondhatjuk azt, hogy mindenre van ideje. De akármennyire is szeretnénk, nem jut mindenre idő.
De most eltérnék az idő tényétől, mert ez az egyetlen, ami fiktív mértékegységgel rendelkezik. Illetve, ez az amiben nem tudunk biztos lenni, mert nem tudjuk se az elejét, se a végét. Az idő az csak megy és apró szeleteket veszünk ki belőle, amit évnek nevezünk (ez is érdekes, hogy "szelet". Akkor mi az "egész").
Ahogy tanul, újabb témákat tanul és újabb dolgokat tapasztal, annál elmélyültebb és annál érdekesebb dolgokra talál az ember, ha egy kicsit gondolkozik és akár el is vonatkoztat a kliséktől. Talán ezt hívjuk fejlesztésnek. Csak egy példa: ha a Wright fivérek nem lettek volna "kattantak" és nem találták volna ki, hogy lehet repülni az embernek is, amit akkoriban gyakorlatilag "lehetetlennek" tituláltak, akkor ma hol lenne utasszállító repülőgépek, helikopterek, hőlégballonok. Vagy akár Leonardo Da Vinci, aki érdekesebbnél érdekesebb gépeket csinált.
Valahogy minden szakmának megvan a maga gyönyöre. Hallottam olyat, aki kis totyogós korában kitalálta, hogy buszvezető lesz, és amint elérte a megfelelő kort, már ment is a friss jogosítvánnyal, meg a több éves tapasztalattal, amit titokban, valamilyen ismerősnél a busz kormányt ide-oda forgatva, a legnagyobb szórakozással szerezte. Pedig összegezve: "csak egy buszsofőr". Vagy a tanár, aki már iskolás évei alatt azért tanult meg előre majdnem mindent, hogy ha a tanárnő/tanár úr a következő anyaghoz ér, nem elmondhassa helyette, mert "ő tudja", hanem hogy elmondja az anyagot ő is ahogy a tanár mondta társainak, hogy ő is segítse, hogy megértsék. Ez egy szellem.
Páran vannak akiknek "semmihez sincs kedve". Ez nem igaz. A világ kincsestára végtelen és mindig van valami, ami tetszhet valakinek. Egyetlen kérdés az, hogy az ember szerez e tudomást róla. Aki meg nekiáll keresni szinte függően témákat, hogy "mi tetszhet neki", az mindenre azt mondja, hogy nem tetszik neki, mert maga a nem tetszés tetszik neki. Azaz ezzel a ténnyel lesz ő egyedi. Akár még show-man is lehet belőle. Az emberek nagyon tudnak szórakozni az ellentéteken.
Zárásképpen csak hogy el tudjuk képzelni: a TV stúdióban a "nem tetszik semmi" emberhez, akinek legyen X a neve (csak hogy senkit ne sértsek meg) beküldik Z-t, a cukrászt azzal a küldetéssel, hogy szerettesse meg vele a sütést egy torta elkészítésével. Már csak a gondolattól is nevetni lehetne, hogy miket nem közölhetne a tortakészítés közben: "Milyen ez a tészta? Fúj. Vakolatnak se használnám egy lakásfelújításnál." "Ez a krém olyan mint a csiga talpa, össze ne kend a ruhámat vele!" "Hogy lehet ezt a munkát szeretni?! Nem gondoltál már arra, hogy szexuálisan vonzódsz a liszthez? Lehet hogy lisztexuális vagy."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése