És most szorozd meg kettővel

Gondolkoztam, hogy az innovációk és régen lehetetlennek tűnő dolgokból hogyan lettek valóságosak, kézzel tapintható és csodálható dolgok. Mire képes az emberi elme? Mi a határa? Mikor van az a pont, amikor nincs tovább?
A kreativitás egyetlen akadálya maga az elme. Képes-e elvonatkoztatni szabályoktól, egyenletektől és törvényektől, hogy valami változást hozzon létre. Persze sok marhaságot (bár mi az, mert a végén még lehet hasznos) kitalálni, a legfőbb motiváló egy újdonság irányába maga az igény. Mi kell az embereknek? Igaz, itt általánosítottam, hogy „emberek”, mert a gazdaság vevő-, pontosabban célcsoport-orientált, de a hangsúly az emberen van, akiben létrejön a „KELL faktor”, hogy a végeredmény használja és pénzt adjon érte, amiért valójában fejlesztettek a mérnökök és tudósok. Azaz a termék, az innováció NEKED készül, hogy még vidámabb légy. Ez az a dolog, amit én hiányosnak látok a mai világban. Mindenki próbál valami hasznosat, jót, kompaktot és innovatívot fejleszteni, de a termékek 99%-ban selejt az egész, vagy nem is teljesen, de részben igen. Kevés olyan terméket láttam, amire azt mondaná az ember, hogy ez 100%-ban erre készült és tökéletesen lefedi az igényt. Itt ütközik vissza, hogy a kreativitási munka nem tökéletes. Nevezhetjük félmunkának, de nem ez a lényeg.
A legmeglepőbb dolgok olykor nagyon egyszerűek, annyira, hogy egy 6 éves gyermek is kitalálhatta volna, de mégis, hosszú gondolkodás, és számolás előzhette meg. Az elme határtalan, az agy zseniális, akkor miért nem lebegünk még? Lehet, hogy csak valamitől el kellene vonatkoztatni, ami számunkra evidens és megváltoztathatatlan. Régen a repülés lehetetlen volt, most meg: „Melyik légitársasággal repüljek Londonba?”. Persze hosszú út volt míg az első repülő normálisan fel nem szállt és a mai formát vette fel, ráadásul még most sem nevezhető tökéletesnek, de az alap tézistől már elvonatkoztattunk: "Az ember nem tud repülni." Dehogynem, csak önállóan nem, az nem volt kikötve. A lebegést visszahozva, egyértelmű, hogy a levitáció sem magától fog menni, de bizonyos eszközökkel megoldható ez is. Csak kell egy egyszerű gondolat (talán nevezhetjük örültnek is).

Mindazonáltal a fejlődés sose fog leállni, mert az embereknek mindig kelleni fog az új, mert az új hordozza a jobbat, ami közelít a tökéletesebb élethez. Egyáltalán mi az a tökéletes?
Talán az ami az elme határára? Csak, hogy egy kérdéssel válaszolva: eljutottál már a számsor utolsó számjegyéhez, amit már nem lehet megszorozni kettővel?

Innovációra fel!

Fiatalok trendvonalai és médiakonkluziói

Pár nappal ezelőtt írtam szexuális trendekről a „Mára lehetséges-e?” című bejegyzésben, viszont elgondolkoztatott azon, hogy a fiatal generációk, min nőnek fel, mit látnak, és merre terelheti őket. Egyértelmű, hogy ebben az információ áradat végén én is ott vagyok, de a különbség, hogy ha nem is felnőtt (mert mikor lehet azt mondani, hogy valaki felnőtt, ha mindenkiben benne van a gyermek is), de érettebb fejjel, aminek a következménye, hogy lényegesebb szelektálás van az emberben. Többek között a nézetek miatt, ami fiatalabb korban függetlenség miatt (mert egy gyermek honnan tudja, hogy mi felé fog majd haladni és mit fog gondolni különböző témákról) komolyabb figyelmet kap. Tele van az internet, nevezzük vicc blogoknak, ahol temérdek mennyiségű vicces (számomra, de helytelen) elvet írnak, pontosabban rajzolnak le (mert az ember jobban elfogadja a vizualitást, gyorsabb és rövidebb értelmezhetősége miatt), amit a fiatalabb társadalom témává és központi dologgá tesznek. Egyértelmű, hogy a technikai fejlődés egyre nagyobb terét teszi ki az életünknek (okostelefonoktól, amik egyszerűbbé teszik a kommunikációt és a programtervezést akár, a TV-kig, amik média véleményét, mégha burkoltan is közzé teszik), de a gyerekeknek ez nem biztos, hogy hasznos információt, sőt torz képet adhat. Egyre gyakrabban olvasok nőkről és férfiakról szögletes írásokat és képeket, amin én néha nevetek (esetek 40%-ban, és többségében az „ajjj” kifejezés illeti), de a fiatalok lehet, hogy ezt komolyan veszik. Összegezve az internetet elég rendesen szűrni kellene, mert ami a „felnőttnek” vicces, az a gyerekekre ártalmas lehet pszichikai szempontból. A függést most ne is említsük.
Modern világ tömeges információ átadója, a televízió is komoly szeletet vehet ki a dolgokból, de elgondolkoztam, hogy pontosan mit is. A reklámok tényleg gondot tudnak okozni, de feltettem azt a kérdést, ha már tényleg komolyan le tudja kötni a gyermek figyelmét (a szülő végre tud enni és pihenni), mi az a film vagy sorozat, ami leköti, de ha vége utána milyen hatással lehet rá.
Egyik ismerősöm azt vetette be, hogy a gyerekkel csak DVD-t nézetet és csak olyat, amiben nincsen erőszaknak még a nyoma se. A meglepő eredmény az volt, hogy a realitás megmaradt, de (mivel lány) a sok hercegnős mesétől ő is a szőke herceg után kezdett vágyakozni, ami valószínűleg a babákkal el is játszott. Egy fiú gyerekben benne van a versengés és a harcolási vágy (kakaskodás első jelei), és a hercegnős sztorikat egyszerűen kifújozná ergo kell valami versengős. Pár éve megjelent egy autós rajzfilm, amit nevezhetjük a gőzmozdonyos sorozat utódjának. Talán ez a kettő kategória, amivel a gyerek első pár évét még normális életre görbíthetjük. Az iskolában úgyis bepótolják a lemaradást, hogy nehogy ők lemaradjanak a trendekkel, de ami fontosabb, hogy nem az alaptudatukban lesz az agresszív mesék sokkoló emlékei (például egy robotos háború sorozat komoly csatái, amiből az utóbbi években egy amerikai filmstúdiók komoly bevételeket csinált).
Nekem még nincsen gyermekem, de azt már biztosan megállapíthatom, hogy a társadalom egyre jobban húz az absztrakt és képzeletbeli világokhoz és az agresszióhoz, ami ellen, maga a trendek miatt, nehéz harcolni a régi, megszokott mesékkel szemben. Bár számomra érdekes kérdés, hogy oly sokan néztük a macska és az egér komoly, olykor fegyveres csatáit, ami által mégse történtek komoly katasztrófák (gondolok itt olyan fiatalokra, akik elhitték, hogy tudnak repülni). Talán azért, mert nem vagyunk se macskák, se egerek és ha eljátsszuk őket, akkor továbbra is játék marad, nem valóság.

Fodrászat művészete

Ma felmerült maga a fodrászat iparága és annak menete, ebből jött a gondolat, hogy végiggondolva mindent miről is szól ez az egyszerűnek tűnő, de mégis mennyire komplex művészeti ág.

A fodrászat munkájáról elmondhatnánk, hogy jön a kuncsaft és fizet azért, hogy levágják a haját, de nem teljesen igaz. Fizetni egy termékért szoktunk, ami nem csak maga a fizikai hajvágásról szól, hanem egy szolgáltatásból, ami mélyebben belegondolva nem is olyan egyszerű. Maga a fodrász szemszögéből nézve mondhatjuk, hogy jön a vendég, levágja a haját és vége. Viszont ennyire egyszerűen nem állhat hozzá a témához, mert maga a vendégekből él és ahhoz, hogy hosszútávon megéljen, pozitív élményt kell hagynia minden egyes vevőben, ami nem egyszerű egy ilyen szakmában mivel több kényes területet is érintünk. Első kényes terület maga a kuncsaft hajkoronája, mert ezzel az ember az utcára lép és tömegek közé megy, illetve tükörbe nézve e frizura néz vissza rá. Ez mégsem a nehezebbik része, mert a fodrász évekig tanulja és gyakorolja a technikákat, hogy tényleg minőségi munkát tudjon végezni.
A nehezebbik része a fodrászati szolgáltatás, ami nem csak hajvágásból áll, hanem a vevő az ajtón belépésétől egészen a kilépéséig tart, aminek minden egyes pillanata fontos és meghatározó lehet a fodrász és a kuncsaftjai között. Amikor belép a vevő, első benyomásait a szalon kinézete és az emberek öltözete határozza meg, amit egy jól megválasztott dizájnnal meggyőzhető, hogy első osztályú szolgáltatásban lehet része. Ezt követi, a megszólítás és a kapát és táska elhelyezés úgy, hogy lássa, de legalább a tükörből látható legyen és a levágott hajszállak ne tapadjanak rá a lerakott dolgokon. Itt tud kezdődni a fodrászati munka, ami szintén fontos, hogy figyelmet kapjon a kuncsaft, mert ő fizet és szeretné, ha fontos lenne, legalább hogy éreztetve legyen vele, gondolok itt, hogy érdeklődni a foglalkozás iránt, vagy családja, akár hobbijáról kérdezgetni. Megjegyezendő, hogy nem mindenki szereti ha kérdezgetik. Találkoztam olyan fodrásszal, aki annyit kérdezett, hogy később inkább kerülni akartam, mert idegesítő volt túlzott kíváncsisága. Erre rá kell érezni és figyelni, hogy a vevő mennyire igényli e a beszélgetést. A másik, ami fontos, hogy a fodrászon lássa, hogy szereti a haját vágni és érdekli, hogy a szalonból kilépés után tényleg jól fog e kinézni. Ezt egyszerűen éreztethetjük, ha a tükörben, illetve különböző szögekből nézzük a készülő frizurát, nem véletlen, hiszen a tükörben minden egyes lépés látható, akár ha csak azt hiszi az ember, hogy elmerült gondolataiban, ha csöndben ül. A befejező szakaszban mindenféleképpen be kell állítani a frizurát tökéletesre, mert ez az eredmény és ez az az állapot, amiért fizetni fog. A tökéletesen levágott és divatos frizura.
A kész haj után már csak a fizetés és az elköszönés marad, aminél nagyon sok múlik. Az emberek szeretik azt, hogy nem csak a pénzért vág valaki hajat, hanem mert örömét leli benne és csak egy bónusz a pénz érte. A fizetést a vevő kezdeményezze, és ne várjunk, mint egy kutya a csontra, viszont, ha látni, hogy már menni akar és csak áll egyhelyben, akkor azonnal ott kell lenni, mert lehet, hogy siet és ne tartsuk fel, akár ha megtudtuk, hogy még van 1 órája átérni a szomszédba. A kabátot akár visszasegítjük rá és a kezébe adjuk a táskáját, még egy pozitív haj megtekintést tehet a fodrász, hogy tényleg érezhető legyen a változás a hajában.
Sokáig egyszerűen tekintettem erre a szakmára, de ahogy belegondol az ember valahogy kikapcsolódni is megy az ember. Ki beszélgetni, ki a hajmosás közbeni fejmasszázs miatt, ki egyszerűen csak a változásért, de egyben közös, hogy igényt elégít ki és a vevőnek jó érzés, hogy ő fontos, mert mindenki szeret a középpontban lenni, mégha nem is központi személy.

Mára lehetséges-e?

Tegnap kaptam egy cikkről egy linket, aminek a címe: „Káros a házasság előtti szex”. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen támadni vagy védeni, bele kell süllyedni a jelenlegi szituációkba, trendekbe és gondolkodásmódokba.
Régen, amikor nagyszüleink tinik voltak, mások voltak a szokások. Vehetjük ezt akkori trendnek. Megvolt az öltözési stílus, az egymással való kommunikációnak menete és rendje, ami legfőbb a kapcsolatlétesítési rituálé sokkal lassabb és kifinomultabb volt. A legtöbb kapcsolat már gyermekkorban kialakult, vagy szüleik, vagy általános iskolai osztálytársakként, onnan a hosszú évek során a két ember megismerte egymást, és amikor már egymáshoz csak hozzáértek nem volt közömbös, volt egy reakció, amit csak látásból, de ismert. Onnan hogy ki lett mondva, hogy randevúznak, hosszú út volt az első csókig, mondhatni egy külön harc. Itt ha működött tovább az együttlét, normálisan tudtak beszélgetni és képesek voltak a legapróbb dolgoktól a nagy negatívumokig elfogadni egymást jöhetett a házasság. Ott a pap előtt megesküdtek és a nászéjszakán volt a beteljesedés.
Ma más a helyzet. Felgyorsult életünk és morbid trendek teljesen módosították ezt a vonalat. Régen egy házasság felnőttkor elérésének környékén volt az első együttlét, ma már nem egy tini lány vagy tini fiú mondhatja el 13-14 éves korára, hogy nem egy partnerrel létesített szexuális kapcsolatot.
Magamat „később érőnek” sorolhatom, mivel 16 éves koromig nem éppen volt tapasztalatom e téren ellentétben osztálytársaimmal, akik már az általános iskola utolsó 2 évében vagy középiskola első évében már mélyen elmerültek és tapasztaltak voltak a témában. Amit mindig is furának éreztem, hogy ebből verseny lett, amellett ciki volt, ha valaki nem rendelkezett e téren gyakorlattal. Magamat is sajnos a hazugsággal tudtam kimenteni, hogy ne lógjak ki a soraikból. Ebből leszűrhető, hogy divat lett a szexből a fiatalkorúaknál, ami a véleményem szerint torzult képet ad a témáról, ráadásul egy rossz esemény örök nyomot hagyhat az illetőben, ami későbbiekben kapcsolatait tönkreteheti, de legalább gondolatokban visszacsap, ami szorongást okozhat.
A másik terület, ami szintén ellene szól a cikknek, hogy egyre nagyobb bizalomhiány hatására szeretnénk megtudni, hogy mivel állunk szemben. Manapság egyre nagyobb duma, hogy „én vagyok az ágyak ásza és eldobod az agyad”, ami ebből egy labilitást okoz: igazat mond vagy hazudik. Durván összehasonlítva a témát, olyan, mint egy bevásárlóközpontban az új termék megvétele. Elolvassa az ember a szöveget, de mégse tud teljesen hinni, hanem jó volna megkóstolni, hogy a „finom vagyok” felirat tényleg igaz és finom lesz valójában. Ez a téma nem csak a férfiak irányából kérdés, hanem a nők részéről is, mert a megnövekedett információtömeg hatására (gondolok itt az újságok, tv-k sztorijaira, hogy milyen problémákkal rendelkeznek egyes házasságok) kíváncsiak vagyunk, hogy nem ugrunk bele egy rossz kapcsolatba.
A cikkhez tartva jó dolognak tartom, ha képes két ember megtartani egymást a nagy napra teljesen tisztán, de manapság valamilyen okból ez meghiúsul. Én már azt is csodának tartom, ha két ember szexuális életet létesít házasság előtt, de együtt maradnak és életük végéig egymást szeretik.

LOL, WTF, OMG, FB

Most így egyetemista fejjel talán elmondhatom, hogy egyidőben fejlődtem a technikával és a mai tömeges számítógépközpontosítással. Sokszor neki akartam ülni, hogy leírjam a véleményem a fejlődésről, merre tart a mai generáció, milyen hatások hatnak, amiket nem tudnak figyelmen kivül hagyni. Mi a fő oka, a divat.
Még a korom nem is volt kétszámjegyű, de már a számítógép jelen volt a családban, persze nem a játékok miatt, hanem munkaeszköz volt, de egyértelműen a merevlemezről, aminek a kapacítása több mint fele volt a mai 1 gigabájtos pendrive-nak, nem hiányozhatott a játék. Egyetlen játék volt rajta, egy demó verziós motoros játék, aminek egy pályája volt és a motoros emberkének pár kockából állt a feje. Nem játszattam többet vele mint 1 óra per nap, kivéve egyszer szilveszter napján és akkor sikerült megcsinálnom első helyezettre a pályát először. talán jobb is volt. Nem volt valósághű kinézete, nem volt realítása, csak kihívása, hogy meglegyen az első hely.
Ahogy elnézem a mai játékokat egyben csodára késztet és szomorúságra is. Számomra hihetetlen, hogy hogyan lehet ennyire valósághű, szinte már megtévesztő autószimulátoros, repülős, taktikai vagy éppen földönkivüli-ellenes játékokat készíteni. Mennyi szintaktikai fejlődés és milyen hosszú út vezetett el a mai szuperszámítógépekhez. Másrészt amivel próblémám van, hogy ezzel emberek, többségében változó személyiségű gyerekek, akiknek nem éppen pozítiv hatást gyakorol a mérhetetlen mennyiségű játék. Igaz, mint látszik, sosem voltam játékfüggő. A kreatív alkotás a technikán sokkal jobban érdekel. Összegezve hatással van a jövő generációira.
Ami viszont engem is jobban érint az a virtuális szocializálódás. Egyértelmű, hogy a ma legpopulárisabb közösségi hálozatról beszélek, a Facebook-ról. Tévedés ne essék, a Facebook nem rossz és nem csak kizárólag árt, vannak előnyei is. Először amire igazán készült, az a kapcsolatok, hogy az internetes hálózat segítségével közelebb kerüljünk egymáshoz, olyan emberekkel vegyük fel a kapcsolatot, akikkel akár soha többet nem beszéltünk volna. Mark Zuckerberg ezt zseniálisan vitte véghez, úgy hogy megtartotta ez eredeti vonalat. A változás és a számomra nem tetsző része akkor következett be, amikor megjelentek a kis játékprogramok a webes fiókon belül, hogy a kis tehénkéket, meg malacokat hízlaljuk, meg hogy az akváriumba a halakat tartsuk és etessük, nehogy elpusztuljanak. Itt már elgondolkoztam, hogy én jobban szerettem a saját valódi akváriumomat karbantartani, rendezni és összeválógatni a tökéletes körülményeket a halakhoz. A változás tovább folytatodott, megjelentek a viccoldalak, amiket meg lehetett osztani a hírfolyamon, bár meg kell vallanom, néha fáradt perceimben én is jókat tudok nevetni rajtuk, de nem órákat. Kikapcsolódni jó, bár a filmek, sorozatok erre a célra sokkal jobbak, mert azoknak még van valóságalapjuk, többségének...
A Facebook-osodás negatív irányba lépett át, ami nem is a fejlesztő cég hibája (bár ők engedték meg a lehetőséget rá a felhasználóknak, igaz ne felejtsük el, hogy a felhasználókért vannak), hanem a felhasználók, akik kontrol nélkül görgetik a hosszú oldalakat, amik nem alszanak el a billentyűzeten. Ebből felmerül egy gondolat, a fiatal diákok, gyerekek, honnan tudják, hogy hol a határ? A szülők nem ismerik a felületet, vagy ha igen, akkor ők se ismerik igazán (persze tisztelet a kivételnek). Napról napra teszik közzé a hírfolyamomon, hogy kivel mi történt. Többsége negatív élmények voltak, amik érthetőek ideges állapotban, de azt veszem észre, hogy az utóbbi időben már mindent közzé tesznek a felhasználók, ami már kicsit sem esztétikus. Csak egy gusztustalan viccig élve, várom, hogy ki mikor teszi közzé hogy hányásig itta magát alkohollal.
Az informatikai fejlődés nem áll meg, pár év múlva jön a virtuális valóság és lassan beüllhetünk a kanapéba, fejünkre tehetjük a bukósisakot és elmerülhetünk egy olyan világban, ahol már nincsenek betegségek, vagy rossz élmények. Valahogy nem látom ezt pozítiv iránynak, de remélem, hogy lassan más irányt vesz a dolog. A számítógép egy eszköz valamilyen cél felé, a kérdés hogy mi a cél.

Valami hihetetlen, hogy megváltozott az utazási stílus az utóbbi években. Amikor tömegközlekedési járműn utazok szeretem figyelni, hogy közben mit csinálnak az emberek, ebből is le lehet szürni pár dolgot. Pár évvel ezelőtt, amikor még nem volt elterjedve semmilyen technikai eszköz, gondolok itt az ezredforduló utáni pár évre. Vagy az ablakon kifelé néztek az emberek, vagy könyvet olvastak. Netán valaki mobilján telefonált, de nem lehetett azt mondani, hogy ez gyakori volt. Maga a "maroktelefon" megszokása is külön evolució volt. Az ember akárhol elérhető volt, de fura volt olyan helyen, akár nem is komoly témákról beszélgetni mások előtt, amit korábban az otthoni forgótárcsázós telefonon kényelmesen a fotelben egy tea vagy kávé szürcsölgetése közben tette. Ekkor a beszélgetések, nem is voltak hosszúak, csak pár percek, mert anyagiakban se volt annyira megengedhető.

Jött a következő korszak, amikor megjelentek az olcsó és megfizethető zenelejátszók, mp3-lejátszók. Egyre több embernek lett a fülében dugó, hogy elszeparálja magát a rozoga buszok, nyikorgó villamosok és a hangos metrók zajai elöl, hogy kikapcsolodjon a pár 10 percig céljához utazás közben. Ekkor egyre többen birtokoltak már dizájnosabb kézitelefont, ami elfért a zsebben, akár divatossá téve tulajdonosát. Néha jókat röhögtem, amikor megszólalt a csengöhang egy utasnak és közben észre se vette a fül- vagy fejhallgató miatt, hanem csak picit bologatott a hallgatott zenének ritmusára.

Ami viszont nagyon meglepett, hogy mostra már szinte senkinek sincs CD, kazetta vagy külön mp3 lejátszója. A digitalizáció mobiltelefonpiac fejlődését erősítette, mert először csak zenelejátszó lett beépítve a telefonba és megkapták a 3,5mm-es szabványú jack csatlakozót, amihez minden fül és fejhallgatót, ami régebbi lejátszónkhoz jó volt a telefonhoz tudtuk csatlakoztatni. Ekkor már nem voltak nem hallott telefonhívások, mert a technika szólt, hogy fontos telefonhívásod van és picit tedd félre a zenét. De itt nem állt meg a fejlődés. Lett kamera is a készülék hátulján, ami elég rossz minőségű, de értelmezhető képeket készített. Folytatodott a revolució és képes lett videó készítésére a gyorsabb hardver hatására, ami a videótelefonálásra is képessé tette később (sms-sel ellentétben ez nem lett populáris, valószinűleg, mert más hallaná a beszélgetést).

A legdurvább változást az okostelefonok piacra betörése hozta, ami gyakorlatilag porig rombolta a tégla alakú telefonokat, az egyszerű készülékeket. Most gyakorlatilag minden telefonban van mp3 lejátszási és kép-, és videófelvételi képesség akár okos, vagy buta telefon. De az okostelefonok érintőképernyőkkel interaktívak és szórakozásra is használhatóak lettek. Olvashat, netezhet, játszhatsz, mindezt zenehallgatás közben is.

Mi lett ennek a fejlődésnek az eredménye? Mindenki a telefont bújja a közlekedési eszközökön és már lassan nem is néz felfelé senki, pedig ha kinézel az ablakon láthatsz szép tájakat, érdekes autókat, folyót, épületeket. Akkor hol is történt fejlődés?

Imádom a nyugalmat és a csendet. Amikor egyedül végig tudom gondolni a teendőimet, mit szeretnék csinálni, mind itthon, mind az Egyetemen, mind munka területén. Mostanában megszerettem Bob Dylan-t a Californication (Kaliforgia) című sorozat által és mellé egy csésze mézes tea ezeken a változatos betegeskedős időben kifejezetten kellemes. Talán, mert semmi nem nyomasztja az embert, nem kell figyelni, relaxálhat. Annak ellenére, hogy múltkor azt írtam, hogy mostantól gyakrabban írok, mert megvan a technikai feltétele nem sokat írtam, illetve semmit. Nem azért, mert nem gondoltam arra, hogy kiírjam magamból a történéseket és a tapasztalatokat, csak egyszerűen nem volt időm rá, annak ellenére, hogy szünet van, a pörgés megmaradt. Lassan hozzászokom, de valahogy mindig jön valami új, amihez alkalmazkodni kell és kiismerni. Változatosság. Talán ez életem végéig kísérni fog, nem is baj. Gondolkozom, azon, hogy a Magazinnal mi legyen. Nem dobnám el, de át kell reformálnom, mert sok lesz ez így nekem. Jobb finoman tanulmányozni és lépni, mint hogy rohanni. Ezért maradt abba a Magazin, de remélem most már tanultam eleget, hogy stabil maradjon. Remélem… I working on it...

Először is:)

Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek! Sikeresen beléptünk a Maja naptár utolsó évére, így a többieknek azt mondtam, hogy "Mindenkinek boldog utolsó Szilvesztert!". A többit majd megtudjuk Decemberben, de ha hihetünk a NASA szavának, akkor nem lesz semmi különös és világfelrobbanás. Persze, csak hogy ezt Világvége a tudatot jó mélyen belefúrják az emberek agyába, Hollywood kivégezte ezt a bolygót számtalan módszerrel. Ezzel ők meggazdagodtak és ha netán bejönne, akkor fel tudják venni a készítők a Bankoktól a hitelt a Bugatti Veyron-ra, hogy kiélvezzék a napokat. Majd megtudjuk és legfeljebb Decemberben nem veszünk tartós tejet.:)

Ami megmaradt az előző évből és hihetetlenül lesokkolt a karácsonyi készülödés és vásrlási örület. Október elején már minden bevásárló központban kint volt a fa, a város már tele volt a "Boldog Karácsonyt!" és "God Jul!" feliratokkal. A Plázákban hihetetlen tömeg lett, a legdurvább élményem egy belvárosi plázában ért, amikor nem láttam a boltokat, hanem csak a végtelen embertömeget. Szenteste napján még tele volt egy másik bevásárló központban.
Hogy miért tudom ezt? Mert én a Karácsonyra 23.-án kezdtem készülni és 24.-én délután 1-kor végeztem. Előtte iskola és vizsgák voltak, nem tudtam gondolni se rá.

Karácsony után viszont a tömeg nem szünt meg, "jön a Szilveszter". Ezért mindenki vesz 5 évre elegendő ennivalót és 6 évre elegendő alkoholos italt. Erre is 31.-én gondoltam reggel 9-kor és 11-re már meg is voltam...:)

Most így másodikán folytatódik az élet, tanulok tovább. Mindenkinek Jó Évet!

Szünetek

Valahogy ebben az évben nagyon nem ment a vonat, illetve itt nem ment, mint szerettem volna. De most ideje folytatni és ha minden igaz, akkor mostantól egy jó ideig nem kellene akadásnak lennie a technikában. Márciusban sikeresen mindenemet elvitték miközben fontos dolgot intéztem. De ahogy az Atlantisz: Az elveszett Birodalom-ban mondta a doki: "Ha valaki a földön van, onnan már csak fel lehet menni." Valahogy így is mondhatnánk.

Most már tudok dolgozni, nagyon is. Persze nem csak a blogról beszélek, de mindenféleképpen fontos részeként szeretném használni a blogot gondolataim futtatásában és fejlesztésében. Pár hónapja nagy változások történtek, új lehetőségek nyíltak. Olyanok, amiket még külső szemmel nem hittem volna van. Egyszerű és egy olyan halmaz aminek az ember nem tud ellenállni. Az információ végtelen tára. Szóval röviden és tömören, a blog lehetőség szerint tovább robog, mint idáig és új dolgokkal bővítve, tanulva szeretném használni ezt a felületet, hogy akár külső gondolatokat is hozzátéve fejlődni lehessen. Hozzászólni lehet és oldalt egy e-mail cím privát leveleknek.

Esti tanulás előtt - Női elme sorozat 2. rész

A hét is elkezdődött és már az első nap jöttek a teendők és a heti programok, a héten írandó ZH-k tudata, beadandók. Így keddre elmondhatom, hogy ma este dugó van és örüljek, hogy aludni fogok, de elgondolva a holnapot és a többi napot, nem mondhatok jobbat. Egyszerűen lassan itt a félév vége és "Tisztelt Tanulótársadalom, ideje tanulni!" Nem mintha idáig nem azt tettük volna, de ebbe ne kössünk bele.

Az előző alkalommal a Női Elme érzéseit vezettem le viszonylag egyszerűen, talán logikusan, így férfi fejjel, de újraolvasva nagyon egyszerű férfi logikát írtam le. Itt legondolkoztam, hogy kellene egy Férfi elme sorozat, de ha én most akármit írnék, biztos, hogy nők szemei előtt meggyűlölné a férfi társadalmat, pedig pont az ellenkezőjét szeretném elérni. Aztán rájöttem, hogy ha a Női Elmét férfiszemmel mondom el, akár a nők is kapcsolatot tudnak teremteni a két gondolkodásban.

Tegnap egyik laborórám előtt a Tanárra vártunk a csoporttársakkal egy épület előtt az őszi hidegben és az egyik nő társam bejelentette, hogy ő fázik. Ekkor déjá vú érzésem volt, mert hogy nem először történik ez, de miért? Férfiak nem fáznak, mert ha igen, akkor sem. Azaz a férfi kibírja a mínusz 200 fokos hideget és ha meztelenül beteszik a fagyasztóba 3 nap után is vidáman, frissen és egészségesen mászik ki saját magától, nem egy jégtömbbe fagyva. Persze ez nem igaz, mielőtt valaki megpróbálná, de az lényeges, hogy egy férfi jobban bírja fizikailag a hideget mint egy nő. Nem térnék ki a biológiai fejtegetésébe, de lényeges pontjai vannak.

Ha elhagyhatjuk az előbbi pontokat, mivel jobban fel lehet öltözni, tudván az időjárás milyen. De a szebbik nem valahogy mégis felveszi a kis topánkát, a vékonyabb, de annál csinosabb kabátot és netán kihagy egy melegítőt nehogy "elhízottnak" látsszon. Mi a férfiak számításába nem vett tényező, illetve mi az a tényező, ami kevésbé játszik: a megjelenés. Egy férfi ha fázik, nem gondolkozik el, hogy még egy melegítő vagy sem. Nevezhetjük túlélő ösztönnek és ha kell akkor a saját házában felgyújtja a szekrény csak hogy ne legyen hideg. Szóval eljutottunk a mai témához: az öltözködés a két elme között.

Persze férfiaknál is fontos szempont a kinézet (főleg a metroszexuális férfiaknál), de lényegesen eltörpül a nők szemszögéhez képest. De ez miért lehetséges? Menjünk vissza a természethez. A pávák, kacsák és mondhatnánk majdnem minden állatnál a hímek a színesebbek és ékesebbek. A pávatoll, amit annyira csodálnak a nők hím páva farktolla, az hímoroszlánoknak is a sörénye a nagyság kihangsúlyozása miatt van. Akkor az evolúció útján, hogy jutottunk el oda, hogy az ellenkező nem lett "ékesebb". Szerintem az első megmozdulás ebbe az irányba a női jogok erősödésével, egyenrangúságával jöhetett. Ekkor lehetett már díszesebben öltözni és itt fordult a kocka. A kemény tartású férfi nem megtartotta erős és robosztus vonalát, de a női nem ki akarta hangsúlyozni "nagyságát", ami a színekben és vonalakban jelent meg. Ez ott tudott teret nyerni, amikor a férfiak figyelmét felkeltette a szexi vonalak megjelenése, gondolok itt a derék kihangsúlyozása, vagy a lábak kecsessége. Ezt kompenzálva megjelent a férfiaknál a kockahas és a széles vállak és hátak kiemelése, de a hatás 'hangja' lényegesen gyengébb és halkabb, mivel a nők csak csendben jegyzik meg egymás között, míg az "erősebbik" nem akár az adott pillanatban is hangot ad, akár egyenesen a ruha viselőjének, vagy egy másik nőnek. A nőkben megjelent a visszajelzés egy adott stílusra és ez által lett ilyen széles a női öltözékskála. Itt felvetődik egy kérdés: miért nem ilyen intenzív a visszajelzés? Talán itt is a "kifelé nő, a másiknak meg befelé" szabály lehet az ok, de nagyobb mértékben a férfiak szemében ez már egy felkérés lehet egy táncra, miközben csak egy öltözködési stílus, vagy egy ruha dicsérete. Itt talán akkor leszögezhetjük, hogy a különböző nézőpont a felelős. De mielőtt ez negatív lenne, szerintem ez teszi az egészet színesebbé és izgalmasabbá, a különbségek.

Azt hiszem sikerült egy kerek képet leírnom, most már ideje nekilátni a kötelező feladatoknak. Kiemelném, hogy tovább is él az a szabály, hogy ez egy általánosítás, amit nevezzünk "Átlaghoz" viszonyítottam, mindig vannak kivételek, viszont hozzászólást nyugodtan lehet írni, vagy e-mailben lehet írni az azelmedefinicioja@gmail.com címre.