Pár nappal ezelőtt írtam szexuális trendekről a „Mára lehetséges-e?” című bejegyzésben, viszont elgondolkoztatott azon, hogy a fiatal generációk, min nőnek fel, mit látnak, és merre terelheti őket. Egyértelmű, hogy ebben az információ áradat végén én is ott vagyok, de a különbség, hogy ha nem is felnőtt (mert mikor lehet azt mondani, hogy valaki felnőtt, ha mindenkiben benne van a gyermek is), de érettebb fejjel, aminek a következménye, hogy lényegesebb szelektálás van az emberben. Többek között a nézetek miatt, ami fiatalabb korban függetlenség miatt (mert egy gyermek honnan tudja, hogy mi felé fog majd haladni és mit fog gondolni különböző témákról) komolyabb figyelmet kap. Tele van az internet, nevezzük vicc blogoknak, ahol temérdek mennyiségű vicces (számomra, de helytelen) elvet írnak, pontosabban rajzolnak le (mert az ember jobban elfogadja a vizualitást, gyorsabb és rövidebb értelmezhetősége miatt), amit a fiatalabb társadalom témává és központi dologgá tesznek. Egyértelmű, hogy a technikai fejlődés egyre nagyobb terét teszi ki az életünknek (okostelefonoktól, amik egyszerűbbé teszik a kommunikációt és a programtervezést akár, a TV-kig, amik média véleményét, mégha burkoltan is közzé teszik), de a gyerekeknek ez nem biztos, hogy hasznos információt, sőt torz képet adhat. Egyre gyakrabban olvasok nőkről és férfiakról szögletes írásokat és képeket, amin én néha nevetek (esetek 40%-ban, és többségében az „ajjj” kifejezés illeti), de a fiatalok lehet, hogy ezt komolyan veszik. Összegezve az internetet elég rendesen szűrni kellene, mert ami a „felnőttnek” vicces, az a gyerekekre ártalmas lehet pszichikai szempontból. A függést most ne is említsük.
Modern világ tömeges információ átadója, a televízió is komoly szeletet vehet ki a dolgokból, de elgondolkoztam, hogy pontosan mit is. A reklámok tényleg gondot tudnak okozni, de feltettem azt a kérdést, ha már tényleg komolyan le tudja kötni a gyermek figyelmét (a szülő végre tud enni és pihenni), mi az a film vagy sorozat, ami leköti, de ha vége utána milyen hatással lehet rá.
Egyik ismerősöm azt vetette be, hogy a gyerekkel csak DVD-t nézetet és csak olyat, amiben nincsen erőszaknak még a nyoma se. A meglepő eredmény az volt, hogy a realitás megmaradt, de (mivel lány) a sok hercegnős mesétől ő is a szőke herceg után kezdett vágyakozni, ami valószínűleg a babákkal el is játszott. Egy fiú gyerekben benne van a versengés és a harcolási vágy (kakaskodás első jelei), és a hercegnős sztorikat egyszerűen kifújozná ergo kell valami versengős. Pár éve megjelent egy autós rajzfilm, amit nevezhetjük a gőzmozdonyos sorozat utódjának. Talán ez a kettő kategória, amivel a gyerek első pár évét még normális életre görbíthetjük. Az iskolában úgyis bepótolják a lemaradást, hogy nehogy ők lemaradjanak a trendekkel, de ami fontosabb, hogy nem az alaptudatukban lesz az agresszív mesék sokkoló emlékei (például egy robotos háború sorozat komoly csatái, amiből az utóbbi években egy amerikai filmstúdiók komoly bevételeket csinált).
Nekem még nincsen gyermekem, de azt már biztosan megállapíthatom, hogy a társadalom egyre jobban húz az absztrakt és képzeletbeli világokhoz és az agresszióhoz, ami ellen, maga a trendek miatt, nehéz harcolni a régi, megszokott mesékkel szemben. Bár számomra érdekes kérdés, hogy oly sokan néztük a macska és az egér komoly, olykor fegyveres csatáit, ami által mégse történtek komoly katasztrófák (gondolok itt olyan fiatalokra, akik elhitték, hogy tudnak repülni). Talán azért, mert nem vagyunk se macskák, se egerek és ha eljátsszuk őket, akkor továbbra is játék marad, nem valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése