Imádom a nyugalmat és a csendet. Amikor egyedül végig tudom gondolni a teendőimet, mit szeretnék csinálni, mind itthon, mind az Egyetemen, mind munka területén. Mostanában megszerettem Bob Dylan-t a Californication (Kaliforgia) című sorozat által és mellé egy csésze mézes tea ezeken a változatos betegeskedős időben kifejezetten kellemes. Talán, mert semmi nem nyomasztja az embert, nem kell figyelni, relaxálhat. Annak ellenére, hogy múltkor azt írtam, hogy mostantól gyakrabban írok, mert megvan a technikai feltétele nem sokat írtam, illetve semmit. Nem azért, mert nem gondoltam arra, hogy kiírjam magamból a történéseket és a tapasztalatokat, csak egyszerűen nem volt időm rá, annak ellenére, hogy szünet van, a pörgés megmaradt. Lassan hozzászokom, de valahogy mindig jön valami új, amihez alkalmazkodni kell és kiismerni. Változatosság. Talán ez életem végéig kísérni fog, nem is baj. Gondolkozom, azon, hogy a Magazinnal mi legyen. Nem dobnám el, de át kell reformálnom, mert sok lesz ez így nekem. Jobb finoman tanulmányozni és lépni, mint hogy rohanni. Ezért maradt abba a Magazin, de remélem most már tanultam eleget, hogy stabil maradjon. Remélem… I working on it...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése