Most így egyetemista fejjel talán elmondhatom, hogy egyidőben fejlődtem a technikával és a mai tömeges számítógépközpontosítással. Sokszor neki akartam ülni, hogy leírjam a véleményem a fejlődésről, merre tart a mai generáció, milyen hatások hatnak, amiket nem tudnak figyelmen kivül hagyni. Mi a fő oka, a divat.
Még a korom nem is volt kétszámjegyű, de már a számítógép jelen volt a családban, persze nem a játékok miatt, hanem munkaeszköz volt, de egyértelműen a merevlemezről, aminek a kapacítása több mint fele volt a mai 1 gigabájtos pendrive-nak, nem hiányozhatott a játék. Egyetlen játék volt rajta, egy demó verziós motoros játék, aminek egy pályája volt és a motoros emberkének pár kockából állt a feje. Nem játszattam többet vele mint 1 óra per nap, kivéve egyszer szilveszter napján és akkor sikerült megcsinálnom első helyezettre a pályát először. talán jobb is volt. Nem volt valósághű kinézete, nem volt realítása, csak kihívása, hogy meglegyen az első hely.
Ahogy elnézem a mai játékokat egyben csodára késztet és szomorúságra is. Számomra hihetetlen, hogy hogyan lehet ennyire valósághű, szinte már megtévesztő autószimulátoros, repülős, taktikai vagy éppen földönkivüli-ellenes játékokat készíteni. Mennyi szintaktikai fejlődés és milyen hosszú út vezetett el a mai szuperszámítógépekhez. Másrészt amivel próblémám van, hogy ezzel emberek, többségében változó személyiségű gyerekek, akiknek nem éppen pozítiv hatást gyakorol a mérhetetlen mennyiségű játék. Igaz, mint látszik, sosem voltam játékfüggő. A kreatív alkotás a technikán sokkal jobban érdekel. Összegezve hatással van a jövő generációira.
Ami viszont engem is jobban érint az a virtuális szocializálódás. Egyértelmű, hogy a ma legpopulárisabb közösségi hálozatról beszélek, a Facebook-ról. Tévedés ne essék, a Facebook nem rossz és nem csak kizárólag árt, vannak előnyei is. Először amire igazán készült, az a kapcsolatok, hogy az internetes hálózat segítségével közelebb kerüljünk egymáshoz, olyan emberekkel vegyük fel a kapcsolatot, akikkel akár soha többet nem beszéltünk volna. Mark Zuckerberg ezt zseniálisan vitte véghez, úgy hogy megtartotta ez eredeti vonalat. A változás és a számomra nem tetsző része akkor következett be, amikor megjelentek a kis játékprogramok a webes fiókon belül, hogy a kis tehénkéket, meg malacokat hízlaljuk, meg hogy az akváriumba a halakat tartsuk és etessük, nehogy elpusztuljanak. Itt már elgondolkoztam, hogy én jobban szerettem a saját valódi akváriumomat karbantartani, rendezni és összeválógatni a tökéletes körülményeket a halakhoz. A változás tovább folytatodott, megjelentek a viccoldalak, amiket meg lehetett osztani a hírfolyamon, bár meg kell vallanom, néha fáradt perceimben én is jókat tudok nevetni rajtuk, de nem órákat. Kikapcsolódni jó, bár a filmek, sorozatok erre a célra sokkal jobbak, mert azoknak még van valóságalapjuk, többségének...
A Facebook-osodás negatív irányba lépett át, ami nem is a fejlesztő cég hibája (bár ők engedték meg a lehetőséget rá a felhasználóknak, igaz ne felejtsük el, hogy a felhasználókért vannak), hanem a felhasználók, akik kontrol nélkül görgetik a hosszú oldalakat, amik nem alszanak el a billentyűzeten. Ebből felmerül egy gondolat, a fiatal diákok, gyerekek, honnan tudják, hogy hol a határ? A szülők nem ismerik a felületet, vagy ha igen, akkor ők se ismerik igazán (persze tisztelet a kivételnek). Napról napra teszik közzé a hírfolyamomon, hogy kivel mi történt. Többsége negatív élmények voltak, amik érthetőek ideges állapotban, de azt veszem észre, hogy az utóbbi időben már mindent közzé tesznek a felhasználók, ami már kicsit sem esztétikus. Csak egy gusztustalan viccig élve, várom, hogy ki mikor teszi közzé hogy hányásig itta magát alkohollal.
Az informatikai fejlődés nem áll meg, pár év múlva jön a virtuális valóság és lassan beüllhetünk a kanapéba, fejünkre tehetjük a bukósisakot és elmerülhetünk egy olyan világban, ahol már nincsenek betegségek, vagy rossz élmények. Valahogy nem látom ezt pozítiv iránynak, de remélem, hogy lassan más irányt vesz a dolog. A számítógép egy eszköz valamilyen cél felé, a kérdés hogy mi a cél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése