Tegnap kaptam egy cikkről egy linket, aminek a címe: „Káros a házasság előtti szex”. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen támadni vagy védeni, bele kell süllyedni a jelenlegi szituációkba, trendekbe és gondolkodásmódokba.
Régen, amikor nagyszüleink tinik voltak, mások voltak a szokások. Vehetjük ezt akkori trendnek. Megvolt az öltözési stílus, az egymással való kommunikációnak menete és rendje, ami legfőbb a kapcsolatlétesítési rituálé sokkal lassabb és kifinomultabb volt. A legtöbb kapcsolat már gyermekkorban kialakult, vagy szüleik, vagy általános iskolai osztálytársakként, onnan a hosszú évek során a két ember megismerte egymást, és amikor már egymáshoz csak hozzáértek nem volt közömbös, volt egy reakció, amit csak látásból, de ismert. Onnan hogy ki lett mondva, hogy randevúznak, hosszú út volt az első csókig, mondhatni egy külön harc. Itt ha működött tovább az együttlét, normálisan tudtak beszélgetni és képesek voltak a legapróbb dolgoktól a nagy negatívumokig elfogadni egymást jöhetett a házasság. Ott a pap előtt megesküdtek és a nászéjszakán volt a beteljesedés.
Ma más a helyzet. Felgyorsult életünk és morbid trendek teljesen módosították ezt a vonalat. Régen egy házasság felnőttkor elérésének környékén volt az első együttlét, ma már nem egy tini lány vagy tini fiú mondhatja el 13-14 éves korára, hogy nem egy partnerrel létesített szexuális kapcsolatot.
Magamat „később érőnek” sorolhatom, mivel 16 éves koromig nem éppen volt tapasztalatom e téren ellentétben osztálytársaimmal, akik már az általános iskola utolsó 2 évében vagy középiskola első évében már mélyen elmerültek és tapasztaltak voltak a témában. Amit mindig is furának éreztem, hogy ebből verseny lett, amellett ciki volt, ha valaki nem rendelkezett e téren gyakorlattal. Magamat is sajnos a hazugsággal tudtam kimenteni, hogy ne lógjak ki a soraikból. Ebből leszűrhető, hogy divat lett a szexből a fiatalkorúaknál, ami a véleményem szerint torzult képet ad a témáról, ráadásul egy rossz esemény örök nyomot hagyhat az illetőben, ami későbbiekben kapcsolatait tönkreteheti, de legalább gondolatokban visszacsap, ami szorongást okozhat.
A másik terület, ami szintén ellene szól a cikknek, hogy egyre nagyobb bizalomhiány hatására szeretnénk megtudni, hogy mivel állunk szemben. Manapság egyre nagyobb duma, hogy „én vagyok az ágyak ásza és eldobod az agyad”, ami ebből egy labilitást okoz: igazat mond vagy hazudik. Durván összehasonlítva a témát, olyan, mint egy bevásárlóközpontban az új termék megvétele. Elolvassa az ember a szöveget, de mégse tud teljesen hinni, hanem jó volna megkóstolni, hogy a „finom vagyok” felirat tényleg igaz és finom lesz valójában. Ez a téma nem csak a férfiak irányából kérdés, hanem a nők részéről is, mert a megnövekedett információtömeg hatására (gondolok itt az újságok, tv-k sztorijaira, hogy milyen problémákkal rendelkeznek egyes házasságok) kíváncsiak vagyunk, hogy nem ugrunk bele egy rossz kapcsolatba.
A cikkhez tartva jó dolognak tartom, ha képes két ember megtartani egymást a nagy napra teljesen tisztán, de manapság valamilyen okból ez meghiúsul. Én már azt is csodának tartom, ha két ember szexuális életet létesít házasság előtt, de együtt maradnak és életük végéig egymást szeretik.
Régen, amikor nagyszüleink tinik voltak, mások voltak a szokások. Vehetjük ezt akkori trendnek. Megvolt az öltözési stílus, az egymással való kommunikációnak menete és rendje, ami legfőbb a kapcsolatlétesítési rituálé sokkal lassabb és kifinomultabb volt. A legtöbb kapcsolat már gyermekkorban kialakult, vagy szüleik, vagy általános iskolai osztálytársakként, onnan a hosszú évek során a két ember megismerte egymást, és amikor már egymáshoz csak hozzáértek nem volt közömbös, volt egy reakció, amit csak látásból, de ismert. Onnan hogy ki lett mondva, hogy randevúznak, hosszú út volt az első csókig, mondhatni egy külön harc. Itt ha működött tovább az együttlét, normálisan tudtak beszélgetni és képesek voltak a legapróbb dolgoktól a nagy negatívumokig elfogadni egymást jöhetett a házasság. Ott a pap előtt megesküdtek és a nászéjszakán volt a beteljesedés.
Ma más a helyzet. Felgyorsult életünk és morbid trendek teljesen módosították ezt a vonalat. Régen egy házasság felnőttkor elérésének környékén volt az első együttlét, ma már nem egy tini lány vagy tini fiú mondhatja el 13-14 éves korára, hogy nem egy partnerrel létesített szexuális kapcsolatot.
Magamat „később érőnek” sorolhatom, mivel 16 éves koromig nem éppen volt tapasztalatom e téren ellentétben osztálytársaimmal, akik már az általános iskola utolsó 2 évében vagy középiskola első évében már mélyen elmerültek és tapasztaltak voltak a témában. Amit mindig is furának éreztem, hogy ebből verseny lett, amellett ciki volt, ha valaki nem rendelkezett e téren gyakorlattal. Magamat is sajnos a hazugsággal tudtam kimenteni, hogy ne lógjak ki a soraikból. Ebből leszűrhető, hogy divat lett a szexből a fiatalkorúaknál, ami a véleményem szerint torzult képet ad a témáról, ráadásul egy rossz esemény örök nyomot hagyhat az illetőben, ami későbbiekben kapcsolatait tönkreteheti, de legalább gondolatokban visszacsap, ami szorongást okozhat.
A másik terület, ami szintén ellene szól a cikknek, hogy egyre nagyobb bizalomhiány hatására szeretnénk megtudni, hogy mivel állunk szemben. Manapság egyre nagyobb duma, hogy „én vagyok az ágyak ásza és eldobod az agyad”, ami ebből egy labilitást okoz: igazat mond vagy hazudik. Durván összehasonlítva a témát, olyan, mint egy bevásárlóközpontban az új termék megvétele. Elolvassa az ember a szöveget, de mégse tud teljesen hinni, hanem jó volna megkóstolni, hogy a „finom vagyok” felirat tényleg igaz és finom lesz valójában. Ez a téma nem csak a férfiak irányából kérdés, hanem a nők részéről is, mert a megnövekedett információtömeg hatására (gondolok itt az újságok, tv-k sztorijaira, hogy milyen problémákkal rendelkeznek egyes házasságok) kíváncsiak vagyunk, hogy nem ugrunk bele egy rossz kapcsolatba.
A cikkhez tartva jó dolognak tartom, ha képes két ember megtartani egymást a nagy napra teljesen tisztán, de manapság valamilyen okból ez meghiúsul. Én már azt is csodának tartom, ha két ember szexuális életet létesít házasság előtt, de együtt maradnak és életük végéig egymást szeretik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése