Társalgás pozitívuma (elmaradt cikk II.)

Társalgás pozitívuma

Manapság az internetes közösséghálók átvették a normális szocializálódást, és az élőben beszélgetés hihetetlenül visszaszorult. Ha hazamegy az ember, belép a portálra és csak kattint ameddig álmos nem lesz. Azt hisszük, hogy ez kapcsolattartás, de nem.

Pontosabban egy nagyon alacsony forma, mint a postai levél. Kicsit személyesebbnek van beállítva, mert az internetnek köszönhetően kevesebb, mint 3 másodperc alatt megkapjuk a levelet. Az érzés olyan, mint ha előttünk lenne, de egy valamit elfelejtünk, az emberi gesztusokat és reakciókat, amiket igaz, pótolni próbálunk „smile”-k formájában: J ;) :D :S :@ L :-o, és a többi 2 millió… Lassan jöhet a következő generációs billentyűzet, amin ezek a motívumok egy-egy külön billentyűként fognak szerepelni.

Persze, mint mindennek, ennek is megvan a maga előnye. A közösségi hálók gyors tömegkommunikációt tesznek lehetővé. Ha egy rendezvényről van szó, pillanatok alatt sok kérdés megválaszolható és megoldható. Jó reklámfelület, mert mindenki látja. Pillanatok alatt mindenki értesül egy változásról és olyan gyorsan megoldható egy találkozó.

Továbbá az embernek egy kicsit más stílust ad, talán mondhatjuk, hogy vagányabb lesz. Élő beszélgetések során az ember hordoz magával pár tényezőt: a kinézetét és a gesztusait. Ezeken a portálokon ezek háttérbe vannak szorítva (például, ha csak egy képet teszünk magunkról egy beállított képként) vagy teljesen eltüntetve. Ez egyes embereknek önbizalmat adhat, mert a számítógép előtt nem kaphatja meg azokat a negatív gesztusokat, amiket amúgy élőben depressziót okozna neki. A teljes szabadság és uralom karakterünk felett. De ez nem nevezhető pozitívumnak.

A közösségi portálok egy szocializálódási első lépcső, hogy az ember elkezdjen kapcsolatokat építeni, illetve szervezni valamit, amit élőben folytathat, úgy hogy teljesen elfogadja önmagát és másokat. Most mindenki mondhatja, hogy én nem vagyok ilyen. Akkor lenne két kérdésem: napi hány órát ülsz ilyen portálok előtt?  Mennyi időt töltesz a munka vagy a suli után nem a számítógép előtt? Ez az irány, amerre megyünk, és ez jelenősen befolyásolni fogja a jövőnket.