Az életünk, korunkhoz és állásunkhoz mérten, egyre nagyobb stressznek és feszültségnek vagyunk kitéve, amit már kényszerből, de levezetünk valahogy.
Mindenkin máshogy jön ki és hol tudja tartani magát és önmagában vagy önmagán vezeti le (gondolok itt az evésre, futásra, filmezésre, stb.) vagy hogy jusson belőle másnak, mindenkinek oszt egy szeletet a torából és a másik arcára keni. Ez lehet egy főnöknél, aki az alkalmazottain vezeti le vagy akár egy családon belüli veszekedés, cél "hogy te is érezd". Vannak, akik ezt magukban tartják, nevezhetjük önsanyargató típusnak.
Most elgondolkozom azon, hogy hova sorolnám magam. Talán az önmagán levezetőnek, de ez nem lenne igaz, mert akármennyire is szeretném magamnak tartani a saját dolgaimat (mert én csináltam, vagy én kaptam) más is részesülhet belőle, persze nem úgy hogy "milyen lenne, ha ez és ez történne veled" direkt hatva az érzelmeire, de egy erősebb leszólás vagy beszólás, amit nem is nevezhetnénk jó feszültségoldásnak (akár mert nagyobb kárt is tehetünk magunknak).
Akármilyen feszültség is ér, nem éri meg. 1. magunkat hergeljük, hogy gondolkozni se tudjunk, és egy ösztönlénnyé váljunk. 2. környezetünknek se éri meg. 3. ha meg muszáj, akkor is "tartsd meg magadnak", de szabadulj meg tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése