2010. december 14., kedd

ad43Pd8Lc

Ime egy lehetőség arról, hogy mi vehet körül minket. Vagy egy populárisabb forma: 3471. Mindkettő ismerős, de honnan? Mai bejegyzésem témája a Kódok és jelszavak melyek körül vesznek (röviden kódok).

Mi a kódok célja? Az hogy más ne nyúljon hozzá olyan dolgokhoz, ami a miénk, tuladjonunk, információnk. Miért védekezünk a kóddal? Mert nem bizunk meg a másikban? Sajnos igen, de ezt szeretném részletezni.

Bejegyzés címe lehet akár egy weboldalhoz belépőkulcs, jelszó egy felhasználói fiókhoz, stb. A négy szám meg egy bankkártya PIN kódja lehet. Mindkettő a célt szolgálja, hogy ne férj hozzá az "enyémhez", mert félek tőled? Töled? Igen, mert képesek vagyunk a legnagyobb barátságból a legnagyobb ellenségekké válni, és ekkor (ha még jó sok indulat is van bennünk) egy pillanat alatt visszavonhatatlanul összetörhetünk valakit. Akár kiírjuk neki egy közösségi portálra "hogy saját nememet szeretem!" vagy a bankkártyáját elcsenve lenullázuk keményen megdolgozott, félretett pénzecskéjét miközben kárörömmel viseljük az abból vett márkás cipellőt. Külön megjegyezném a "visszavonhatatlan" szó súlyosságát. Mert mondhatjuk, hogy "nem direkt volt.", megtettük.

Amit most nem írtam egy groteszk (és szerencsére velem meg nem történt) eseménysorozat. Senkivel meg ne történjen (egyik oldal se), de sajnos képesek vagyunk így tekinteni a másikra. Nem is kicsit. Most mondod, hogy nem, de te megadtad a legközelebbi ismerösödnek a bankkártyád PIN kódját vagy az egyik belépő jelszavad egy általad sűrűn használt weboldalhoz? Szerintem nem és nem is fogod. Mert ott van benned egy bizalmatlanság gyerekkorunktól fogva.

Igen, gyerekkortól, pontosan attól kezdve amikor megismerjük azt a kifejezést, hogy "vicceltem" (persze mi vagyunk az alanya. A rosszabbik eset a "hazudtam", ami még súlyosabb nyomot hagyhat.
A "vicceltemre" visszatérve. A vicc nem rossz dolog, nevettni lehet rajta, de van egy vonzata, amit nem veszünk észre, nem realizálunk. Nőveli a bizalmatlanságot, minden esetben. Ha mi vagyunk az alanya, vagy csak a szemlélője, mert látjuk, hogy a felbújtó képes erre.

Kérdés: ne viccelődjünk? Ne ártsunk a másiknak? Ezt nem lehet kiküszöböni. Egyszer mert bennünk van a vadászösztön, hogy a másik fölé kerekedjünk, másrészt meg nem tudunk mindenre odafigyelni és mindennek van pozitív és negatív oldala. Kérdés, hogy mit nézel.

Utolsó kérdés a bejegyzéshez: Kellenek a kódok? Szerintem nem. Maximum megspórolsz a feltörönek 10 percet, hogy bejusson oda ahova akar, de akkor is jobb biztonságba érezni dolgainkat és kódoljunk le mindent a lehető legjobban. Beleértve magamat is, aki a lehető legfrappánsabb kódokat igyekszik összehozni dolgai védelmére.

Kicsit szedett vedett lett ez a bejegyzés, de a késöbbiekben ebből már tudok építkezni és tovább fejtegetni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése