2010. december 17., péntek

"Okos enged, szamár szenved."

Ma ez a mondat jutott eszembe és azon gondolkodtam, hogy mit jelenthet...

Amit nem ért meg az ember elsőre, azt le kell modellezni egy olyan nyelvre, amit megért, ami által kapcsolatot tud teremteni a tudott és tudni kívánt dolog között. Nekem egy libikóka jutott eszembe, ami az érzelmek és a tettek egyensúlyát hivatott szemléltetni. Nehezen összeköthető, de minjárt érthetőbb lesz.

Amikor érzelmekről gondolkozunk és a szerint teszünk egy ilyen mérleg képzelek el, amit egyensúlyba kell tartani. Talán könnyebb ha Jing-Jang jelre hivatkozok. A kapcsolat a kör, mi két részből áll. Eredetileg jóból rosszból, de jelen értelmezésem szerint nőből és férfiból. Mindkettőnek kell valamit adnia a kapcsolathoz, de elnyomni se szabad a másik oldalt. Ebből felmerül a kérdés: "mi a tökéletes egyensúlyban tartás?" a válasz hosszú elmélkedés után szintén egyszerű. Én. A személyiségem.

Sajnos egy dolgot nem lehet és nem is szabad megtagadni, önmagunkat. Fölösleges mást követni azért kitünni, mert más is befutott ezzel. Illetve ezt gondoljuk. De nem ez a lényeg. Ma elfiloztam magamon és nem változott semmi. Legfeljebb be vallottam magamat magamnak valami újat. Megismertem magamat még jobban vagy elfogadtam egy olyan tényt, amit negatívnak gondolok... Lehet másnak nem az.

Visszatérve a libikókához. Egy érdekes játék. Sok mindent lehet hasonlítani hozzá. Amit ezzel akartam mondani. Vannak tettek, következmények, amik a libikóka egyik oldalát fel emeli és reakcióként a másikat le nyomja, de egy valamit nem tudunk előre, hogy a tettünkre a libikóka hogy reagál. Mert ha az egyik oldalán mi vagyunk és mi irányítjuk (illetve akarjuk), akkor nem biztos, hogy úgy lesz ahogy. Mi/Ki van a másik oldalon és mennyire enged nekünk, nem tudhatjuk. Mi a legjobb döntés? Nincs döntés. Csináld azt, amit a szíved diktál, de egy dolog fontos. Vállald a következményét. Mégha az nem is előre látható...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése