Első blogbejegyzés

Na, a regisztráció megvolt, most már irhatok.:)

Először blogom címét indokolnám meg. Voltak paradoxon, meg hasonló matematikai ötletek, de végül rájöttem, hogy ez a cím, amire biztosan nem lehet pontos leírást adni.

No de miért?

A válasz egyszerű, magunk miatt. Hogy írnád le saját magad? Én én vagyok. Na de ki az az én? Még saját magad se tudod, mert néha meglepődsz: pozitív esetben "Ezt én is meg tudom csinálni?" vagy a amikor olyan helyzetbe kerülsz, amit nem tudsz eldönteni érzelmileg, akkor "Nem értem magamat." gondolatban vagyunk.

Így hát miről beszélünk? Miért ez a blog?

Egyrészt magamnak, aki egy középpont körül probál egy spirált húzni körbe-körbe, de nem sose érem el a közepét. Mondhatjuk, hogy a középpontból a tér tágul (az események sorozata miatt).

Másodszor, meg Nektek, olvasóknak, akik kíváncsian olvastok blogokat más emberek gondolataihoz, titkon abban a reményben, hogy még tanultok is valamit, nem csak haszontalan információ.

Akkor eljutottunk írási stilusomhoz is. Szoktam írni történeteket, talán nevezhetjük öket fordulatos eseményeknek, persze a saját szorakoztatásomra. Lehet hogy néha pár dolgot ki is teszek.
Visszatérve, írási stilus. Én úgy szeretek írni, hogy mindig legyen benne egy kis gondolkodni való. Amivel nem csak saját magamat vonom paradoxonba. Olyan mint egy egyszerű matematikai egyenlet, aminek a végén rájössz, hogy az eredmény amit kaptál az nem más, mint az eredeti egyenlet átformálva. A kérdés a gondolatsor, amin keresztül eljutottunk máshova. Szerintem ebből lehet tanulni.

Apropó, tanulás vagy tanítás. Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy tanár legyek. Miért-miért? Hogy szekáljam az ifjú titánokat matematikával?! Hehe. Nem.

Fizika tanáromnak volt egy jó gondolata a tanításra: "Ha már egy tanuló figyelt az órán, hogy mit tanítottál, megérte órát tartani."

Tudom, hogy nehéz tanárnak lenni, fegyelmezni, stb., de akkor is megvan a gyönyörűsége. Ha egy ember visszakérdez, hogy: "Tanár úr! Értem az egyenlet levezetését, de megtudná mondani, hogy ott hogyan egyszerűsitettünk?" Nem tűnik komoly kérdésnek, de ez a pár szó tartalmaz egy gondolatot, egy akarást, talán egy elismerést is: kíváncsi vagyok mit tanít.

Ehhez az érzéshez már volt pár alkalmam tapasztalni. Amikor osztálytársamnak meséltem az integrálásról, úgy hogy integrálni kb. fél éve integráltam...:P de megértett és örömmel fogadta az információt amit elég kevesen fognak fel. Ráadásul az én memóriám is frissült.

Összegezve ki ír? Én, aki játszadozik egy tanári gondolattal, mellette szeret írni, mert még a kreatívításom egy részét is kiélhetem.

Elmondtam, hogy ki vagyok? Szerintem közel sem.:D