2010. december 15., szerda

"Lehetetlen nem létezik."

Talán életem legfontosabb mondata, attól a pillanattól, hogy én meghallottam. Pontosabban "Nothing is impossible." ahogy az eredeti nyelven hallottam. Ez a mondat a Swordfish (Kardhal) című film egy párbeszédében volt, amikor a kiégettnek gondolt hacker kap egy lehetetlennek tünő megbizatást. Első reakció a szokásos "Áhh, ez lehetetlen.", de amikor egy lehetetlen összegű pénz szaga megcsapja az orrát. Minden megváltozik. Nekem a szag megérzése a filmnézés, pontosabban a mondat meghallása után következett be. A világ minden pontja elérhetővé vált.

A lehetetlen fogalma egy illuzió, amit saját védelmünkre hozunk létre, mert félünk attól, hogy nem tudjuk megcsinálni. Mert nagyon nehéznek látjuk. Van egy ellenszere a "lehetetlennek". Az Akarat.

Ennek a mottónak van egy ikertestvére: "Az Akarat az, amivel bármit elérhetsz." Gyakorlatilag egymás inverze, tükörképe. Lehetetlen nem létezik, mert az Akarat nem engedi. Hozzunk egy példát a saját életemből.

Utolsó éves általános iskolásként kinéztem magamnak egy számomra érdekes, és kihívásokkal teli pályát, ami tetszett. Vegyészet avagy kémia felső fokon. Az átlagom meg se közelítette a szükségest, de akartam valamit. Ezt. Valami megváltozott bennem, az Akaratom beindult és tudta, hogy most ki kell törni. A lehetetlennek tünő bejutás hirtelen kifényesedett és addig dolgoztam rajta, míg az osztályom második legjobb központiával (akkoriban én az osztály közép rétegébe tartoztam) bejutottam. A 30 fős osztályba 13.-ként. Olyanokat lekörözve, akikről nem is gondoltam volna, hogy legyőzhetem. Ez most büszkévé tesz és bebizonyítottam bennem kételkedő és lenéző emberknek, hogy igen, én megcsináltam. Mim volt Akaratom.

Hozhatnék még példát, de az Akarat olyan mint a forró vas. Ha sikerül beforrósítani és nem szabad hagyni, hogy kihűljön, amig kell. Az Akarat az ami a testet és a tudatot egy irányba mozdítja. Most kezdem újraérezni, hogy a vas melegszik. És ha bemelegszik... igen, akkor van esélyem arra, hogy elinduljak arra az ösvényre, amit kinéztem magamnak. E blog az első lépés, melyben összegzem gondolataimat elveimről és hozzáállásomról. Magamnak egy stabil pont, és Neked olvasónak egy tanulmány, miként lehet elindulni valamerre, amerre kinézted utadat.

Zárásnak egy mondat az Atlanisz - Egy elveszett birodalom című rajzfilmből: "Aki a talajra került, onnan már csak felfelé mehet."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése